Szelektív ölőcsapdák a kirándulóhelyeken

Állítólag ez a csapda nem csapódik össze, ha belelép valaki, csak akkor, ha a csalit megpróbálják kiszedni belőle. Állítólag, mert én szerencsére ilyet még nem láttam, igaz, a minap a felhívás láttán a kirándulás is elmaradt. Biztos vagyok azonban benne, hogy kisgyerekkel kirándulók tucatjai is dühbe jönnek, ha a felhívással találkoznak. A csapdákra plakátok figyelmeztetik a kutyásokat. A kutyásokat, hiszen nyilván rólunk, kutyásokról szól ez az egész. A vadászok és kutyás erdőjárók között régi ellentét feszül, ami úgy tűnik, most szintet lépett.

A tájékoztató szerint a csapdák a róka-, borz- és aranysakál-állomány gyérítését szolgálják. Kérdés, hogy a gyérítéshez vajon mennyire hatékony eszköz a csapda. Valószínűleg semennyire, hacsak nem százszámra raktak ki belőle. Hivatkoznak humán és állat-egészségügyi okokra is, én csak a veszettségre tudok gondolni. Magyarországon évtizedek óta vakcinázzák veszettség ellen a rókaállományt, veszett állatot utoljára 2016-ban, egyetlen példányt találtak. Mire jó akkor ez az egész? A tájékoztató felirat szerint a csapdák kihelyezésére a vadászatról szóló törvény ad lehetőséget. Valójában a vadászok a vadvilág védelmére szoktak hivatkozni, és itt jönnek képbe a kutyák.

Általános vadásznézet szerint az erdőben elengedett kutya űzi a vadat. Ellentmondanék. Én túrázni, futni (és gombászni) megyek az erdőbe. Rendszerint elkísér két kutyám, egy pincsi keverék és egy német vizsla.

Biztos vagyok benne, néha előfordul, hogy kutyák vadakat kergetnek, viszont biztos vagyok abban is, hogy a kutyás túrázók ezrei nem azért viszik a kutyájukat magukkal, hogy a kutya elszökjön, vagy végre vadat hajthasson, hiszen ezek kedvtelésből tartott társ- állatok, döntő többségükben megfelelően etetett, oltott, iskolázott, szófogadó, behívható kutyák. És ez nem jelenti azt, hogy nem távolodhatnak el néhány méterre a gazdájuktól.

Találkoztam olyan hozzászólással, mely arra figyelmeztetett, hogy mennyi szenvedést okoz az a kutya, mely űzi vagy elfogja a vadat. Igen, biztos vagyok benne, és a gazdi felelőssége, hogy ezt ne hagyja. Azonban a vadász sem mindig találja úgy el az állatot, hogy az rögtön elpusztuljon. Vajon mennyit szenved a haláltusáját vívó sebzett vad, amíg az utánkeresés megtalálja és kivégzi?

Tényleg a kutyák jelentenek ekkora problémát? A vadat meghajtó kutya gazdasági kárt okozhat, de a kutyának van gazdája, aki könnyen számon kérhető. De mi a helyzet például a macskákkal? Azok akár több kilométert is eltávolodnak otthonuktól, hogy vadászszenvedélyüknek hódoljanak, és védett állatok ezreit ölik meg naponta.

Egy normális kutyás mindent megtesz, hogy ne űzzön vadat a kutyája, egy normális vadász pedig nem fenyegeti puskával a kutyást. Lehet eltérő a kutyatartásról is a véleményünk. Egy megyei kinológus szerint a kutyának nincs mozgásigénye, csak a gazdának van. Egy vadász ismerősöm, amikor a német vizsla ösztönkontrolljáról kérdeztem, csak legyintett, és azt mondta, hogy felejtsem el a fajtát, ő már sok ilyen kutyát lőtt agyon.

Nekem az a szabadság, amikor futok. Kimegyek egy erdőbe, szívom magamba a napfényt, az erdei levegőt, a vizslám pedig futja a köreit körülöttem. Másnak az a szabadság, ha felülhet a lesre, és egyszer csak kilép az erdőből a gímbika. Nem vagyunk egyformák, és mindannyiunknak más a természetszeretete. Alkonyat és pirkadat között a vadászé az erdő. Nappal szeretném, ha az enyém is lehetne, és nem kellene attól rettegnem, hogy a kutyám szelektív ölőcsapda áldozata lesz.

És igen, tudom, hogy kutyát vadászterületen nem szabad elengedni. Azt gondolom viszont, hogy ha egy jogszabály rossz, akkor meg kell változtatni. Mellesleg vizsgázott gombakereső kutyám van, most is jogszerűen engedem el az erdőben. A szelektív ölőcsapda viszont ezt nem biztos, hogy tudni fogja.