Tanítványától búcsúzik a veszprémi testnevelő

– Az egykori 1-es számú, most Kossuth Lajos általános iskolában tanítottam. Régen polgári, kereskedelmi iskola volt. A háború után nem volt könnyű, 1952-ben kezdtem ott. Én magam is ide jártam korábban – mesélte a tanár úr, aki 1928. augusztus 17-én született. Az elemi iskola elvégzése után Komáromba került, ahol a helyi tanítóképző osztályba járt a háború alatt, és évekkel később testnevelő tanárként végzett.

Neje 1934-ben született. Vele akkor ismerkedtek meg, mikor ő szintén az 1-es iskolában kezdett dolgozni földrajz–rajz–biológia szakosként. Később áthelyezték, mert abban az időben előfordult, hogy „népgazdasági érdekből” nem taníthattak egy intézményben a házasok. 1988-ig tanított a Kossuthban Balázs tanár úr, a neje a Bem iskolából ment nyugdíjba a ’90-es években. Két lányuk és hét unokájuk van.

Honnan a hihetetlen szellemi frissesség? – kérdeztük.

– Kérem, ezért dolgozni kell! – válaszolta. – Amikor mi kezdtünk tanítani, az egy nagyon nehéz időszak volt a pedagógusoknak is. Nem volt osztályterem, kréta, szemléltetőeszköz, de sorolhatnám. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen körülmények között kezdtünk a háború után.

Ez volt az az év, amikor Bérczi István tornász is született, aki hatévesen került a veszprémi 1-es iskolába, majd 1959-ig járta végig ott az alapfokú oktatás lépcsőit.

– Felsős volt, amikor elkezdtem tanítani, ekkor ismerkedett meg a tornával – emlékezett a nyugdíjas pedagógus. – Jó mozgású, jó felépítésű gyerek volt, hamar meg is szerette a tornát. Hatalmas szorgalom és akarat kellett a bajnoki címekhez – hangsúlyozta Balázs Zoltán. – A ’68-as mexikói olimpia előtt súlyos sérülést szenvedett, elszakadt a bicepsze, aztán négy évvel később Münchenben nyolcadik lett csapatban. Lólengésben többszörös magyar bajnok, de Európai-bajnoki negyedik is volt.

A nyugdíjas tanár beszélt arról is, hogy egykori tanítványa sokakkal megszerettette a tornát. Felidézte, hogy 1975-től a Magyar Televízió TV-torna című műsorában is dolgozott Bérczi István, ahol Müller Katalinnal közösen több mint másfél évtizedig láthatták a tévénézők. 1985-ben nemzetközi bíróvizsgát tett, és versenybíró lett, olimpiákon, vb-ken dolgozott.

– Természetesen tartottuk a kapcsolatot Istvánnal, leginkább személyesen. Ha erre járt, mindig bejött az iskolába is, amíg tanítottam – mondta Balázs Zoltán. – Nagyon megrázott a halála… Nehéz napirendre térni felette.