Idősotthonokba látogattak a katonák

A kedvezményes üdülési lehetőség, a segélyezés, a Magyar Honvédség egyészségügyi intézményei szolgáltatásainak igénybevétele – csupán néhány a részükre nyújtható szolgáltatások széles spektrumából. Ezt a szerteágazó és érzékeny feladatot megyénkben a 15. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda látja el.

Ahogy az irodavezető, Csatári Zsanett százados a Naplónak elmondta, Veszprém mindig is katonaváros volt, a megyében pedig az átlagoshoz képest lényegesen több katonai szervezet állomásozott és állomásozik a mai napig, így Pest megyét követően Veszprém megyében a legmagasabb a szociális gondoskodási körbe tartozók száma.

Amint megtudtuk, feladataikat a megyében a honvédelem érdekében tevékenykedő nyugállományú szervezetek támogatásával végzik. Együttműködésüket a maximális bizalom jellemzi, mindent megtesznek azért, hogy a rászoruló élethelyzetben lévőket minél szélesebb körben feltérképezzék. Ezt igazolja az a tény is, hogy országos szinten megyénkben a második legmagasabb a segélyezésben részesülők létszáma, valamint a kiutalt segélyek összege.

Az iroda számára a nyugállományú szervezetek vezetői jelentik az összeköttetést a körzetekben, Csatári százados aligha tudná elképzelni munkájukat nélkülük, eredményességük fontos kulcsszereplőinek tartja őket. Kapcsolatuk kölcsönös előnyökön alapul, hiszen ennek a nem mindennapi együttműködésnek járulékos hozadéka is van: a nyugállományú szervezetek honvédelmi nevelő tevékenysége a Magyar Honvédség létszámbővítését is szolgálja, mely a Hadkiegészítő és Toborzó Iroda alapvető céljai szempontjából kiemelkedő fontosságú. 

Az irodavezető véleménye szerint látásmódját, rendszerszemléletét táplálja az a tudat, hogy korábban évekig a jogelőd szervezet érdekvédelmi részlegvezetőjeként szolgált, pontosan tudja, hogy a rejtett tartalékok milyen jelentőséggel bírnak. 

Az adventi időszakban az élet minden szegmensét átszövi egyfajta magasztos hangulat, az idős emberek számára még fontosabbá válik a szeretet és a törődés. Bár a statisztikai mutatók alapján elmondható, hogy rengetegen keresik fel az iroda ügyfélszolgálatát - többnyire üdülési igényeikkel, segély kérelmekkel, igazolások kiállítása céljából -, sajnos egyre többen vannak olyanok, akik élethelyzetükből adódóan elszigetelődnek a Magyar Honvédségtől. Mindezt fokozta az elmúlt években a koronavírus járvány okozta kötelező távolságtartás is. Elhangzott, mindig is kiemelt hangsúlyt fektetettek a rászorulók támogatására, így a karácsony közeledtével nem volt kérdés számukra, hogy felkeresik azokat a nyugállományú katonákat, volt polgári dolgozókat, katonaözvegyeket, akik a megye idősotthonaiban élnek. 

Az irodavezető kezdeményezésére decemberben a megye öt szociális intézményében tettek látogatást, melyek során a százados és kollégái, valamint a körzetben működő nyugállományú szervezetek vezetői is tiszteletüket tették. Annak ellenére, hogy a látogatás meglepetésként érte az ott lakókat, a közvetlen környezetükben fellelhető fontos emléktárgyak között kivétel nélkül fellelhető volt egy-egy Magyar Honvédséghez köthető relikvia, mely bizonyítja, sohasem szakadtak el a seregtől. A kellemes múltidézés során előkerültek a családi fotók, a Hadkiegészítő Iroda által küldött születésnapi köszöntőlapok, a kitüntetések.

Megtudtuk azt is, hogy nehéz évet zártak, hiszen számtalan területen kell helytállniuk a hétköznapokban, mégis fontosnak tartották, hogy megajándékozzák azokat, akikkel ritkán van alkalmuk találkozni. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a látogatások egyik legmeghatározóbb momentuma az volt, mikor az egyik honvédségi nyugdíjasuk katonadalokkal ajándékozta meg őket, és úgy köszönt el: „A karácsony nekünk már nem egy ünnep, hanem egy érzés. Az emlékezés, a szeretet, a megbecsülés érzése. Ezzel a látogatással a következő év karácsonyáig feltöltődtünk. Köszönjük önöknek."

A Magyar Honvédség katonáinak fizikai, katonai és szakmai felkészültsége magas szintű, mégis felmerül a kérdés, hogy képesek ezt a fokozott lelki hatást feldolgozni a 15. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda szociális gondoskodással foglalkozó katonái. Csatári Zsanett százados elmondta, a tréningek során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy kollégái megtanulják pozitívra formálni az egy-egy nehéz élethelyzet láttán átélt nehéz tapasztalatot, hogy a fókusz mindig a segítségnyújtáson legyen. Kiemelte, hogy a szakállomány felkészült, folyamatosan képezi magát, elhivatottságuk vitathatatlan, kapcsolatuk nem csupán a szolgálat idejére terjed ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy akad olyan kolléganője, aki, bár 40 évig szolgálta a Magyar Honvédséget, tartalékos katonaként a mai napig a csapat része és támogatja a szociális gondoskodás feladatait. Az idősotthonok látogatása januárban folytatódik.