Őrzi a hagyományokat a reformkori társaság

– Történelmünk ékes példája annak, hogy a korok minden nehézségét a kultúra, a múlt őrzésével és megtartásával élték túl őseink, fogalmazott az elnök. Felidézte, korabeli könyvtári könyvekből tekintik meg a viseleteket, majd megveszik az anyagokat itthonról és külföldről. A brokátokat nehéz megtalálni, de kellenek csipkék, selymek, kiegészítő dekorációk, szalagok is, melyek környékbeli üzletekből valók. Győri Anita aláhúzta, a minőségi dolgokat nagyon nehéz beszerezni. A viseleteikről elmondta, a reformkori hölgy abroncsos ruhát visel, ami brokátból, santungból és mintás selyem anyagokból készül. A ruha felső része testhez álló, fűző díszíti. A kar nincs szabadon sosem, ezért pelerint, kiskabátot vagy hosszú palástot viselnek, zsinórozással, szőrmeszegéllyel. A ruhákat fémes díszes gombok, csatok díszítik. Nem lehet fedetlen a fej, a lányok pártát, az asszonyok főkötőt viselnek. Nyáron különböző csipkéből napernyőt tartanak, alapvető a csipke kesztyű, a szütyő. Divat a színes viselet, a csíkos és a kockás, fontosak az ékszerek, a karkötők, a bross, a nyakék, a fülbevaló. 

A hölgyek ruháját helyi varrónők készítik el, az urakét szabók. A férfiak a díszmagyar viselethez fekete bőrcsizmát, az utcai viselethez félcipőt hordanak. Szűk zsinórozott nadrágot húznak, hozzá dolmányt, illetve zsinórozott kabátot. A férfiak ruhatárában a fekete mellett sikkes a színes ruházat, a bordó és az arany.  – Hagyományunk, egyben nemzeti kincsünk és ennek megőrzése a mi felelősségünk. A nemzet kulturális örökségének elválaszthatatlan része a reformkori viselet: az életre hívott hagyomány, összegzett Győri Anita. Büszkén említette, hogy helyi, környékbeli és távolabbi eseményekre folyamatosan meghívást kapnak. Ilyen egyebek mellett az első hajó fogadása a füredi mólón, április elején, valamint az Anna-bál és kísérőrendezvénye, az Anna-fesztivál júliusban.