Milyen törekvéseket láthatunk napjaink építészetében?

A vendég, Pro Architectura és Ybl-díjas építész főként Tokaj-Hegyalján dolgozó, praktizáló tervező, a szerves építészet című tantárgy oktatója, az orszagepito.net honlap felelős szerkesztőjeként a Makovecz Imre nevével fémjelzett hazai organikus építészettel foglalkozik. Fontos számára a kutatás, az építészeti kérdések szélesebb kontextusban történő vizsgálata. Előadásában a regionális és nemzetközi építészeti trendekről beszélt, leszögezve, hogy napjaink globalizálódó világában, mintegy ellenhatásként mind jobban felértékelődnek a helyi szempontok, így az építészetben a regionális ízek, formák megismerése, használata. De hogyan is állunk ezzel Magyarországon, itt a Balaton-felvidéken, illetve milyen hasonló törekvéseket láthatunk napjaink nemzetközi építészetében? 

Erhardt Gábor hiteles válaszadó, hiszen miután megszerezte építész diplomáját, azonnal tagja lett a Makovecz-féle hároméves vándoriskolának, melynek keretében Szombathelytől Csíkszeredáig vizsgálták a Kárpát-medencében az építészet helyzetét. Ma is állandóan úton van; tervez, oktat, a közelmúltban jelent meg albuma a Tokaj-Hegyalja építészetéről. Felelős építészként úgy véli, hogy a magyar kormány fontosnak tartja az építészet ügyét, azt kulturális üzenetközvetítő tevékenységnek fogja fel, mert nem a szakma belügyéről van szó. Ahhoz pedig, hogy a minőség lehessen a cél, el kell kezdeni beszélgetni az építészetről. Milyen viszonyban van az építészet az idővel? Szabad-e hagyni azon törekvéseket, melyek zászlaján „a múltat végképp eltörölni” jelszó lobog? A kérdésekre Koós Károly, a regionalitás első, meghatározó építésze példájával válaszolt, aki így írta le a szakma hazai állapotát: „Minden nagy nemzetnél azt látom, hogy az apák dolgát folytatják az utódok északon és délen, minden olyan nemzetnél, ahova mi tanulni jártunk. De ne becsüljük le azt, ami a miénk. Itthon nincs készen ekkora kultúra. Nekünk kell azt összeszedni nagy fáradtsággal, az ország minden részéből a köveket, hogy azokat a saját képünkre építsük.” 

Mindehhez hit, akarat és sok munka kell. Az elhivatott építészek egyetértenek abban, hogy a Kárpát-medence építészeti alapköve a háromosztatú lakóház. Korszerű anyagokból és megoldásokkal is ezzel találkozunk városban és falun, keleten és nyugaton, ahogyan fotók sokaságával bizonyította is az előadó. Ennek ellenére a létrejött „alkotások” mindössze tíz százalékában beszélhetünk építészeti teljesítményről. Hozzá kell tenni: mintha nem is lenne, aki ma hatósági oldalról munkálkodna a megfelelő eredmény érdekében, egy merőben idegen, tájba nem illő megrendelői álom akkor is tud teljesülni, ha ellene lakossági tiltakozás indul.