A kreativitás dicsérete (1. rész)

Május 15.

Nem szeretem azt a szót, hogy kreatív. Nem is használom szinte soha, legfeljebb némi iróniával fűszerezve. Nem azért, mert „külföldiül” van, nem vagyok kocka. Úgy vélem, bizonyos idegen szavak használata adott esetben színesítheti a szöveget, sőt mi több, indokolt is lehet. Ellenszenvem kialakulása nagyjából a reklámügynökségek hazai megjelenéséhez kapcsolható, amikor egy csapásra kreatívnak neveztek mindenkit, aki rettenetes mondatokkal verte át  szerencsétlen sorsú honfitársait a még intenzívebb fogyasztás érdekében. Ezzel egy időben lett mindenkinek és mindennek „filozófiája” a kutyasamponig bezárólag, ami egy párhuzamos csapást jelentett a maradék értékekre. És boldog-boldogtalan elkezdett „kommunikálni” a másikkal. Holott kreatívnak (ha már elkerülhetetlennek látszik) azt a nagy képzelőerővel rendelkező személyt nevezzük, aki képes új ötletekkel előállni egy probléma megoldása során, aki nagy teremtőképességgel rendelkezik, és képes új dolgokat létrehozni. Belátom ugyanakkor, hogy ezt a definíciót (meghatározást) kissé bajos lenne alkalmazni egyetlen mondaton belül. Maradjunk tehát a kreativitásnál, az í itt rövidül. 

Mindenki lehet kreatív legalább tizenöt percre, de akadnak olyanok is, akiknél ez maradandó állapot, ugyanakkor a kreativitás többnyire szerteágazó és nem köthető egyetlen foglalkozáshoz. Lehet kreatív egy település polgármestere, mint például Fábry Szabolcs Nagyvázsonyban. Már vagy két évtizede figyelem a munkásságát. Akkor még nem volt a község első embere, de szabadidejében például szekeres zarándokutakat szervezett, és csendes kreativitással dolgozott a háttérben. Nemrég összefutottam vele a saját közegében, a vázsonyi vásárban. Kirobbanó energiával őrzi a hagyományt, miközben határozottan járja a maga útját a köz javára és épülésére. A közösség pedig jelenlétével tünteti ki. Az éppen anyák napjára eső állatvásáron olyan tömeg volt, mint egy nagyobb fesztiválon, mégis elfértünk, parkoltunk, és békésen figyeltük a seregletet a fürjektől a lovakig. Amennyiben népszerű családi programról támad kedvünk diskurálni (beszélni), nos, ez az volt a javából. És ha valaki azt gondolná, hogy egy ilyen esemény megszervezéséhez nem szükségeltetik jókora adag kreativitás, elég nagyot téved. Ugyanakkor és mindeközben helyreállt a rend a Kinizsi-várban, és nyilván naponta akad apró-cseprő és nagyobb feladat is, már hogy ne fulladjon unalomba az élet. Közben pedig jól érzékelhetően életmű kerekedik. 

Ugyanebben a műfajban, csak tágabb keretek között persze említhetjük Porga Gyulát is, mert ami Veszprémben „ki lett találva” és meg is valósul, az párját ritkítja, de róla majd inkább az évad végén, összefoglaló jelleggel. Bár az akár egy könyv is lehetne egy olyan kreatív rekonstrukcióról (újjáépítésről), ami felér egy városalapítással. Hozzáteszem, nem vagyok sem nagyvázsonyi, sem veszprémi, csupán egy szemlélődő turista (utazó), aki örül neki, hogy itt lehet.

Május 16.

A kreativitás magasiskolája az is, ha valaki egy csatornafedelet művészi alkotássá transzformál (alakít át) fényképezéssel. Mint például Harnóczy Örs fotográfus, a pécsi Focus csoport (rajta kívül még Borbély Tamás, Kálmándy Pap Ferenc, Marsalkó Péter) tagja. Őket is hosszú ideje van szerencsém nyomon követni, ahogy nyomokat hagynak. A Focus csoportnak Focus-pont címmel nyílt kiállítása (kurátor, rendező Kovács Melinda fotóművész) a minap Salföldön, a helyszín a hajdani katolikus iskola romjain felépült vadonatúj épületegyüttes, a tárlat június 18-ig látogatható, érdemes megtekinteni. Már csak azért is, hogy legyen némi rálátásunk, hogy azok a kortársaink, akik a jelennel hadakozva a jövőt kísértik, miként látják a valóság egyes szeleteit. Vagy éppen hogyan játszanak komolyan, alapos mesterségbeli tudásra építve. Kortársnak lenni nem egyszerű dolog. Tudta ezt jól Török László is, aki mellett nem mehetünk el szó nélkül ebben a kontextusban (szöveg- és képi környezetben). Török László fotográfus ugyanis a Pajta Galéria létrehozásával beemelte, majd megkerülhetetlenné tette Salföldet a fotóművészet vonatkozásában. Avantgárd és hagyomány kéz a kézben békésen, egymást erősítve és felmutatva – ez lett az eredmény. És a kapcsolódások felmutatása. Harnóczy Örs jelesül ezer szállal kötődik mind Pécshez, mind Salföldhöz (még a Káli-medence tömegturizmus előtti, mondhatnánk artisztikus aranykorából), akár a magyar Mediterráneum egyik csodája a másikhoz. Jelszavaink valának, teremtett és épített környezet – és egy adag kreativitás.