Halottakkal álmodom

Graham Greene angol író Álomnapló című kis kötetében abszurd álmairól készített feljegyzéseket. Korábban a könyv apropóján ebben a rovatban megemlítettem saját, különleges álmaimat, például azt a repülőgépet vezettem, melyen egy női kézilabdacsapat utazott. A sikeres landolás után a levegőbe dobáltak a csinos hölgyek. Az kellemes éjszakai történet volt, ám mostanában halottaim jelennek meg álmaimban. Nem tudom az okát, hogy miért. Agyam villanásai felriasztanak és gyötörnek, csak percek múltán térek magamhoz. Olyan halottak is előmerészkednek, akik ellen soha nem vétkeztem életükben. Egzecíroztatnak. Időnként bekeveredek egy idegen lap szerkesztőségébe, ahol olyan riport írásával bíznak meg, aminek témájához lövésem sincs. A feladatot persze egy halott szerkesztő kollégám lőcsöli rám. Az eltelt hetekben apám, anyám és az ő második férje nyüstöl éjjelente, cselekedeteimet, lezáratlan ügyeimet kérik számon. Legtöbbször fiatalon bukkanok fel az álomképekben. Anyám férje senkiházinak tart. Egy 18. századi kiadványban olvastam, hogy halottal álmodni áldás. Egy frászt az! Elhunyt feleségemmel kapcsolatos álompillanataim mind halálos betegségével függnek össze. 

Az álomfejtés ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Freud és Jung, a két pszichoanalitikus próbált rendet vágni ebben a kérdésben, de őket nem könnyű értelmezni. Krúdy Gyula populáris következtetéseinek pedig botorság lenne bedőlni. Nála a halottak pocsék, viharos időt hoznak. Eső eső hátán. Sajnos halottasházba nem vetettek álmaim, mert akkor az író szerint valóra váló reményekben lenne részem. 

De maradjunk földközelben. Közelmúltbeli hervasztó álmaim hatására „komolyabb” magyarázatok között tallóztam. Ha a szeretett személyt nemrégen vesztettem el, olyan változások előtt állhatok, amik alapvetően befolyásolják az életemet. Ilyen lehet a költözés. Nos, ez törlendő. A mulasztások, a linkségek, a hazugságok már inkább a felróható jellemhibákat szaporítják. Bűntudatot szimbolizálnak, felerősítik félelmeinket, szorongásainkat. Az elfojtott igazságok tehát visszavágnak álmainkban. Figyelmeztető jelek, üzenetek: a jövőben térjünk ki előlük. Engem még halott nem ölelt át, hogy bátorítást, útmutatást oltson belém. Talán ezért nem tudom elengedni őket; amúgy az elengedést üres vigasznak tartom. Petőfi Sándor a Jövendölés című, 1843 tavaszán Kecskeméten írt versének sorai azonban elmossák aggályaimat: „Mondád, anyám, hogy álmainkat / Éjente festi égi kéz; / Az álom ablak, melyen által / Lelkünk szeme jövőbe néz. // Anyám, az álmok nem hazudnak;”