Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Mindenszentek óta annak a régi iskolatársamnak próbáltam felidézni az arcát, aki jó ideje elment. A neve megvolt, de az arca... Ő volt az, akivel 88-ban elmentem egy megemlékezésre. Ezt mondta Csabi, megemlékezés. A pártháznál voltunk, több volt a civil fakabát, mint az emlékező. Egyszercsak Csabi annyit mondott, hogy futás, miközben Zsigulik faroltak le kétoldalt. Felfutottunk a hegyre, a temetőbe. Ott nem fognak meg, gondoltuk. Lihegtünk, szúrt az oldalunk. – Csabi, vissza kell mennem, elhagytam a magyar zászlót – mondtam. A harmadikos gimis Csabi csapzott haját kitolta homlokából, és elővette zsebéből a zászlót, majd diadalittasan a kezembe nyomta. Az arcod homályos – ne haragudj –, de látod, mindenre emlékszem...