Veszprém máig nem feledi 1956-os deportáltjait

– Tíz évvel ezelőtt, 2013-ban a közös múlt ápolása iránti együttes felelősségvállalásunk szép példájaként a Pannon Egyetem, a veszprémi önkormányzat, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a törvényszék részéről az az elhatározásunk született, hogy emléktáblával adózunk az 1956 novemberében deportált veszprémiek előtt – mondta beszédében Némethné Szent-Gály Edit Katalin, a Veszprémi Törvényszék elnöke.

 – Kik voltak ők, '56 veszprémi hősei? Zömében a Veszprémi Vegyipari Egyetem hazafias érzelmű fiataljai és oktatói, valamint más fiatal dolgozók, akik már az októberi fegyveres harcokat megelőzően, a forradalom kitörésének kezdetétől bekapcsolódtak az eseményekbe, terjesztették a forradalmi eszmét, gyűléseket tartottak, röplapokat terjesztettek, később pedig részt vettek a nemzetőrségben való toborzásban, majd létrehozták a szabad veszprémi rádiót. Miután október 28-án megjelentek a szovjet tankok a városban, a nemzetőrség keretében fegyvert kaptak, hogy védjék hazájukat és városukat – idézte fel. 

Azzal folytatta: a forradalmi napok veszprémi vonatkozású eseményei a történészek jóvoltából előttünk is jól ismertek, és az is tudható, hogy Veszprém nemcsak elöl járt az 56-os forradalmi eseményekben, hanem az ország egyik vidéki fellegváraként példát mutatott hazafiasságból és bátorságból. 

– Nem kétséges, hogy bátorság kellett ahhoz a veszprémi fiataloknak, hogy a túlerővel szemben a fegyveres műveletekben is részt vegyenek, és életüket, testi épségüket kockáztatva védjék a várost, a forradalom igazságát, és nem utolsó sorban Veszprém történelmi kincsét, a várat – hangsúlyozta Némethné Szent-Gály Edit Katalin. – Mindannyiunk előtt ismert, a forradalom leverését követően sajnos a bosszú sem maradt el. Mára a történelem sötét lapjaira tartoznak a megtorlás időszakának szomorú veszprémi eseményei. 1956 novemberében épp ezekben a napokban, a szabadságharc leverését követően a forradalmi gondolattal együttérző, majd együtt cselekvő veszprémi fiatalok és polgárok közül 91 főt elfogtak, és részben az ezen a helyen lévő veszprémi várbörtönben működő büntetés-végrehajtási intézetbe, másrészt a megyeháza pincéjébe vitték őket. Innen pedig az egykori Szovjetunió területére, Kárpátaljára deportálták az elfogottakat. Néhány napon belül többségüket visszaszállították a várbörtönbe – folytatta a törvényszék elnöke. 

Az események több évtizedre meghatározták a veszprémi forradalmárok többségének életét, egzisztenciáját. A megtorlás többféle módon érintette őket, sokukat megvertek, internáltak. Számos diákot és oktatót eltávolítottak az egyetemről. Többeket egzisztenciálisan ellehetetlenítettek, míg sokakat az ország elhagyására kényszerítették. 

– Az idő múlásának engesztelhetetlen törvénye miatt az 1956-os hősök és áldozatok napjainkra itt Veszprémben is egyre kevesebben vannak. A résztvevők és szemtanúk száma egyre fogyatkozik. Ez a megkérdőjelezhetetlen körülmény a XXI. századi utókor számára még nagyobb felelősséget ró: az események megismerésének és megismertetésének, az emlékezésnek és a tiszteletadásnak a felelősségét, feladatát. A történelemtudomány a rendszerváltás óta egyre több összefüggését feltárta a forradalom napjainak és a megtorlás időszakának. Ennek is köszönhetően kerülhetett sor a rendszerváltást követően 1991-ben a veszprémi deportáltak erkölcsi rehabilitációjára, amikor egy ünnepélyes egyetemi aktussal a túlélők a rehabilitációjukat tanúsító okiratot, mint az utólagos erkölcsi elismerést tanúsító dokumentumot vehettek át az egyetemen – tette hozzá Némethné Szent-Gály Edit Katalin. 

A megemlékezés után a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit, az ünnepségen a Pannon Egyetem hallgatója, Kovács Petra saját versét mondta el, amelyet az 1956-os forradalom ihletett.