Szepi, a szerencsehozó ötven évig járta a tetőket

A zirci kéményseprő fél évszázados munka után ment nemrégiben nyugdíjba. A vármegyében sok tetőt megjárt, sokan ismerik, a legtöbben Szepinek szólítják, szerencsehozónak tartják. Mit tart szerencsének ő? Azt, hogy sokan megszerették. Örültek, ha meglátták, mert tudták, ha kipucolja a kéményeket, akkor nő a biztonság, csökken az esélye, hogy leég a ház vagy megfulladnak a benne alvók. Szintén különleges ajándéka szakmájának szerinte, hogy fentről látta a településeket. ,,Az egy más, szebb világ" – jegyezte meg, és a régi újévi képeslapokon, amelyeken elődjei szerepelnek, csak nevet. Igaz, Zircen turisták többször közös fotó készítésére kérték, és a fényképet elvitték magukkal Amerikába, Németországba.

Primász József fiatalként nem tudta, milyen szakmát válasszon. Több nem tetszett neki, ám amikor náluk járt egy kéményseprő és látta, mit csinál, azt gondolta, az övé jó lehet neki is. Azóta ezzel foglalkozik. Eleinte inasként járta a házakat mestereivel. Ők meséltek neki a saját tanoncságukról, arról, hogy a régi időkben, míg egy-egy faluban dolgoztak, istállóban aludtak, szombaton estére értek haza, és csak egy nap pihenőjük volt. Azt szintén tőlük hallotta sokszor, hogy ,,Kisfiam, ezt a feladatot csak odaadóan, lelkiismeretesen lehet végezni, szeretettel, becsületesen, mert mások élete van a kezedben."  Mi kell még hozzá? Szepi tapasztalatai szerint állóképesség, no meg bírni kell a magasságot, és ne legyen ijedős a tetőn az ember. 

Foglalkozása nehézsége, hogy hóban, szélben, esőben, sárban a szabadban dolgozott, kitéve kutyatámadásoknak, nem nagy keresetért. Ha beszólt neki a háztulajdonos, nyugodtan bemutatkozott, elmondta, miért jött, és ilyenkor jellemzően bocsánatot kértek tőle, elmondták neki, hogy más gondjuk miatt beszéltek vele csúnyán. Primász József úgy véli, hiányzik manapság az életünkből egymás szeretete, ezért vezetjük le a másikon a dühünket. Meggyőződése, hogy a kéményseprőnek beszélgetnie kell a kuncsaftokkal, ez adja az örömet: az emberi kapcsolat.

Miről beszélgetnek egymást között a ,,hivatásos szerencsehozók"? Szepi el szokott menni abba az északolasz falucskába, ahol évente nemzetközi találkozójukat tartják. Ott egymástól kérdezik meg, mennyire boldogok. Felveszik a díszegyenruhájukhoz illő fekete keménykalapjukat, s míg felvonulnak, több kilométer hosszan sorfalat állnak nekik a helyiek, tapsolnak, éljeneznek. 

Sokat fejlődtek a fűtésrendszerek az elmúlt évtizedekben, de a kéményseprők munkájának lényege nem változott, és ma is ember kell hozzá. Beszélt arról lapunknak a zirci szakember, hogy a padlástérben, a tetőn a kéményt seprűzte, beleeresztette a golyót, kiszedte a koromgyűjtőjéből, ami ott lerakódott, tükörrel ellenőrizte, átjárható-e. Elmagyarázta, hogy a füstgáz spirális alakban távozik, örvénylik, de visszanyomódhat, ha nem jól fűtenek, ha a műanyag ablakokat légáteresztő nélkül építik be. ,,Fogadják el a háztulajdonosok, hogy ezért mennek hozzájuk a kéményseprők, nem problémát keresni" – hangsúlyozta. Kérte, írjuk bele cikkünkbe, hogy hálás munkatársai minden szaváért, az ügyfeleknek, akik megértették, milyen fontos az égéstermék-elvezetők átnézése. Legalább évente egy vizsgálat – ezt kéri még nyugdíjasan is mindenkitől, mert így biztonságosabb. Szakmai tanácsok miatt máig gyakran hívják.