Büszke magyarként lehetünk büszke európaiak

– Mondunk szavakat, és a másik meg is érti, amit mondunk, de amikor elkezdünk részletesebben beszélgetni valamilyen fogalomról, akkor derül ki, hogy a másik valójában másra gondolt, mint amit mi mondani akartunk – fogalmazott Navracsics Tibor. – Ha azt mondom, hogy demokrácia, mindenki érti, elkezdünk beszélgetni a demokráciáról, aztán kiderül, hogy mindenki mást ért a demokrácián. Van, aki szerint már egyáltalán nincs Magyarországon demokrácia, van, aki szerint pedig éppen most teljesedik ki, és a kettő végpont között ezernyi árnyalat van. És így vagyunk a többi fogalommal is, hiszen, ha identitáskultúráról, patriotizmusról beszélünk, akkor megint csak olyan fogalmakkal találkozunk, amelyekről külön-külön is órákig el tudnánk beszélgetni, hogy valójában mit jelentenek. 

A veszprémi politikus szerint egy portugál számára mást jelent a kultúra és mást jelent a patriotizmus, mint egy brit számára, vagy éppenséggel egy magyar számára. De mennyivel másként határozza meg magát egy olyan nemzetnek a lánya vagy fia, amely nyelve világnyelv. Egy angol anyanyelvű más látószögből látja a világot, ám az egész világ otthonos számára. Ha nem is ért semmihez, és csak annyit tesz, hogy elmegy a világ bármely pontjára angol nyelvet tanítani, akkor abból meg tud élni, és meg tudja értetni magát. És mennyivel eltérőbb a látószöge egy magyar anyanyelvűnek, akinek már a Kárpát-medence sem jelent teljes nyelvi biztonságot.

– Látszólag csak kultúráról, és látszólag csak identitásról beszélünk – mondta. – De egyrészt a kultúra és az identitás, legalábbis a magyar kultúra és a magyar identitás magjáról beszélünk, másrészt pedig a magyar politika egy nagyon fontos megkülönböztető ismérvéről, ami miatt például a nyugat-európaiak, de talán nem is csak a nyugat-európaiak, hanem a közép-európaiak és észak-európaiak is sokszor csodabogárként kezelnek minket mostanában is. 

Hangsúlyozta: a kultúra megkülönböztető jellemzője a nyelv. Úgy vélte, más nemzeti identitások számára a nyelv nem ennyire fontos. Az, hogy ki angol és ki skót, ki amerikai és ki angol, és ki ausztrál, ebben az identitáskülönbségek meghúzásában a nyelvnek nincsen szerepe. 

Beszélt arról is, hogy Szűcs Jenő történész volt az, aki azt mondta, hogy mi, magyarok nem Kelet-Európa, hanem Közép-Európa vagyunk, amit alátámasztott különböző ismérvekkel, azt is állítva, hogy valójában kulturálisan, társadalomszerkezetileg, településszerkezetileg, vallás szempontjából sokkal több minden köt minket Nyugat-Európához, mint Kelet Európához. 

Felhívta a figyelmet arra a kulturális csodára is, amely példátlan az európai nyelvek történetében is, hiszen, ha megnézzük a Halotti beszédet vagy XII. századi nyelvi forrásainkat, akkor azt láthatjuk, hogy nagyobb nehézség nélkül megértjük őket. A magyar nyelv egy olyan eleme az identitásunknak, amely mind időben példátlanul egységes, az évszázadok nem alakították át annyira, hogy ne értsük meg. Ez nem igaz például a franciára, és nagyon nagy fenntartásokkal igaz csak a németre. 

– Vannak más meghatározások is, mondjuk, hogy azt tartjuk magyarnak, aki magyarnak vallja magát, de azért ilyenkor mindig eljutunk előbb vagy utóbb oda, hogy de hát milyen magyar az, aki nem beszél magyarul – mondta. – Kötjük a nyelvhez az identitásunkat, ami nagy erőt ad neki, és óriási, nagyon erős határt is szab neki, hiszen innentől kezdve az identitás nemcsak nagyon erőssé válik a nyelvi megalapozottság által, de nagyon nehezen bővíthető is a nemzet köre, hiszen a magyar nyelv nem a legkönnyebb nyelvek egyike.

Nem mellékes az sem, hogy 1844-ig a Magyar Királyság hivatalos nyelve a latin volt, majd az élet minden területén hivatalos nyelvvé teszik a magyart. Ezzel a magyar óriásit lép előre a nemzeti identitás megerősödése terén, a Magyar Királyság pedig egy óriásit lép előre Trianon felé, abba az irányba, ami a Közép-Európában, a Kárpát-medencében meglévő nemzeti identitások fokozatos egymás ellen fordulását eredményezi, és aminek következtében az a hungarus tudat, ami jellemezte közel ezer évig akkor a magyar államiságot, fokozatosan vált át magyar etnikai, nemzeti tudattá, identitássá, és ezáltal kitermeli a horvát, a szerb, a román, szlovák etnikai nemzeti identitást. 

– Az, hogy Magyarország erős kultúrállam lehet, és a magyar kultúrát ismerik a világban, az pró és kontra is abból adódik, hogy nyelvhez vagyunk kötve – fogalmazott a miniszter. – Ez a nyelv teszi lehetővé számunkra, hogy ezt a nyelvhez kötöttséget élvezhessük, és éppen ez a magára hagyatottsága, ami a magyar identitás része. Éppen ez a globális magány, amit mi általában átélünk: minket nem értenek meg a világban, mi egyedül vagyunk, és ennek a másik oldala, hogy miszerint mi jobban is tudjuk a dolgokat, mint mások, egy küldetéses nemzet vagyunk. Ez nagyon erős kultúrához vezetett itt Magyarországon is. 

Ugyanakkor ez a nyelv sarkallta globális megértésre vágyó művészeinket, hogy olyan művészeti ágakban keressenek maguknak kiteljesedést, ami nem nyelvhez kötött, Robert Capától Bartók Béláig.

Feltette a kérdést: miért nem értik sokan a magyar politikát Európában? Mert nem értik a magyar identitást. Azt a magyar identitást, amely az Etelközből vezeti le a magyar identitás létét. Függetlenül attól, hogy ezernél többen lehetnek a mai Magyarországon olyanok, akik ténylegesen az Etelközig tudják visszavezetni a származásukat. Szerinte ma, amikor identitásról beszélünk, akkor a nemzeti identitásra gondolunk. A magyar identitás egyébként egészen 1918-ig alapvetően nem etnikai, hanem politikai identitás volt. Ahogyan az Eötvös-féle nemzetiségi törvény fogalmaz 1868-ból, magyar az, aki anyanyelvére való tekintet nélkül a Magyar Királyság állampolgára. 

– Trianonnál valójában az történt, hogy széttörték a magyart mint politikai nemzetet, és megszületett belőle a magyar mint etnikai nemzet – jelentette ki. – Számunkra Magyarország az 1001-ben létező királyság is, és Magyarország a 2024-es Magyarország is. A mi alapvető tapasztalatunk 1920. június 4-e óta, hogy Magyarországon kívül is élnek magyarok, és Magyarország nem minden magyart integrál vagy vesz állami keret mögé.

Előadásában elmondta azt is, a politikai rendszer működése szempontjából nincsen jelentősége, hogy valaki férfi vagy nő. 

– Az, hogy veszprémi vagyok, itt, Veszprémben a politikai élet szempontjából lehet releváns – mondta. – Úgy szoktam megfogalmazni, hogy én nem akkor vagyok jó európai, ha megtagadom a veszprémiségemet, a dunántúliságomat, a magyarságomat, a közép-európaiságomat, és az európaiságomat teszem totálissá, hanem akkor vagyok jó európai, ha büszke veszprémi vagyok, büszke dunántúli vagyok, büszke magyar vagyok, büszke közép-európai vagyok, mert akkor leszek büszke európai is. Mondom ezt Európa kulturális fővárosában, amelynek éppen ez volt az egyik alapötlete, hogy minden Európa kulturális fővárosa mutassa meg az európai kultúra közös vonásait, és mutassa meg egyben a nemzeti kultúrák specialitásait ezen a közösségen belül, és szerintem Veszprémben ez kiválóan sikerült.