Ezt így írta meg a sors

2018.01.10. 09:00

Egyedülálló néptáncoktatási rendszert hoztak létre Pápán és környékén

Müller Anita neve és a néptánc szó kis túlzással szinonimának számít Pápán és környékén.

Polgár Tibor

Müller Anita és Müller Zoltán néptáncfellépés közben Archív fotó: Végh Attila/ fenykepezes.blog.hu

Az elismert néptáncoktató változatos, gazdag, sorsszerű fordulatokkal tarkított életpályája még akár filmen is jól mutatna, mint ahogyan egy élvezetes előadáshoz szintén kiváló alapanyag.

Utóbbira volt példa a Mező-laki téli esték című eladás-sorozat legutóbbi alkalma a Pápától néhány kilométerre fekvő község művelődési házában, ahol a helyi származású néptáncművész mesélt életéről, hivatásáról, no meg persze szülőfalujával kapcsola-tos emlékeiről, élményeiről. Mint mondta, tinédzserkoráig élt Mezőlakon, és csodálatos gyermekéveket köszönhet a településnek. Rengeteg elfoglaltság, program, kirándulás színesítette az akkori mindennapokat, itt sosem tapasztalták meg az unatkozás fogalmát. Müller Anita középiskolásként, 1985 körül került el a faluból, amikor a szüleivel Pápára költözött, de természetesen a mai napig szorosan tartja a kapcsolatot mezőlaki rokonaival, barátaival, ismerőseivel.

Müller Anita és Müller Zoltán néptáncfellépés közben Archív fotó: Végh Attila/ fenykepezes.blog.hu

Anita és férje, az ugyancsak elismert néptáncoktató, néptáncművész Müller Zol-tán neve szinte egybeforrt az évek, évtizedek alatt. Közösen vezetik a méltán híres pápai Vadvirág néptáncegyüttest, iskolákat és képzéseket irányítanak. Anitától megtudtuk, a Zolival való megismerkedése sorsszerűen történt, már-már mesébe illő a történet: egy diszkóban pillantották meg egymást, mindketten akkor először és utoljára jártak ilyen típusú szórakozóhelyen. – A néptánccal a testvéremen, Tündin keresztül kerültem kapcsolatba. Ő már gyerekkorában is táncolt, a profi táncospályát is fontolgatta. Ám abban az időben egy falusi lányt nem szívesen engedtek el a szülei Budapestre, nálunk sem volt ez másképpen, így Tündi a Vadvirágban kötött ki. Egy alkalommal elkísértem egy sze-gedi néptáncfesztiválra. Itt szembesültem vele, hogy a magyar néptánc és a népi kultúra teljesen más, mint amit én korábban képzeltem róla. Aztán Zolival megtekintettük a fővárosi Honvéd néptánc-együttes egyik pápai fellépését, ami annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy elmentünk egy néptáncpróbára. Ott ragadtunk – mesélte a Naplónak nyilatkozva Müller Anita.

Innentől pedig a többi már történelem. A Müller házaspár 17-18 évesen, érettségi után, 1987 szeptemberében kezdett néptánccal foglalkozni, amit a következő évben már oktattak is. Azóta folyamatosan képezték magukat, miközben a mostanáig eltelt közel három évtized során több tízezer gyerekkel, fiatallal ismertették meg a néptánc művészetét. Anita elárulta, előfordult, hogy nem úgy sikerültek számukra a dol-gok, ahogyan azt szerették volna, de minden nehézségen, csalódáson átsegítették egymást, miközben sosem változott meg a néptánc iránt ér-zett elhivatottságuk, szeretetük, szenvedélyük. Megtudtuk azt is, korábban profi táncosként szerződtette volna őketa Honvéd táncegyüttes, ám Baán Éva, a Vadvirág alapító és oszlopos tagja nem engedte el Mülleréket Budapestre, egészen pontosan nem szólt nekik erről a lehetőségről.

– Ezt csak évekkel később mondta el nekünk Éva, mi-után átvettük a Vadvirág vezetését és újraépítettük a csapatot. Persze elgondolkodunk rajta, hová jutottunk volna, ha hivatásos táncosok leszünk, de nem bánjuk, hogy nem úgy alakult – fogalmazott Müller Anita. Úgy is tekinthetjük, hogy ebben az esetben Baán Éva volt a sors keze Müllerék életében, akik ennek köszönhetőn Pápán és környékén folytathatták elképzeléseik, álmaik megvalósítását. Lépésről lépésre haladva maradandót alkottak: kiépítettek a térségben egy egyedülálló néptáncoktatási rendszert, mely az óvodától kezdve az egyetemi szintig biztosít képzéseket, többek között megalapítottak egy tehetséggondozó iskolát és egy művészeti szakközépiskolát.

Nem utolsósorban pedig a Vadvirág is megtartotta országos és nemzetközi színvonalú működését. – Mindez nagymértékben köszönhető annak, hogy ezt az igényességet nevelték belénk a mestereink, akiktől tanultunk, és mi is ezt követeljük meg a tanítványainktól. Emellett vannak további terveink, például sze-retnénk beindítani egy profi táncszínházat, valamint jó lenne „befejezni” az oktatási rendszerünk kiépítését a táncművészeti mesterképzés valamelyik formájával. Egyúttal reménykedünk benne, hogy az általunk kinevelt táncpedagógusi csapat tagjai folytatják majd, amit mi elkezdtünk – tekintett előre Müller Anita.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában