A nemeshanyiak a csipkekészítést mint örökségüket adják tovább

A csipke újra a reneszánszát éli, elég csupán a rusztikus jegyeket magán viselő, sok csipkét igénylő vintázs stílusra gondolni, amely mind a ruháknál, ékszereknél és lakberendezésnél is erőteljes hatással megmutatkozik.

A mindennapokban jelen lévő csipke mellett a művészi szinten kézi technikával megvalósított, varrott és vert csipkének a múlt értékeit magán viselő térhódítása elsősorban a hagyományőrzők kitartó munkájának köszönhető.

Az utóbbi értékéről a jelen korba is átörökítő szerepéről, Devecsei Gáborné Ildikóval, a Nemeshanyi Hagyományőrző Csipkebarátok Csoport vezetőjével beszélgettünk. A csipke készítésének gyökerei igen messzire, Tóth Máriához nyúlnak vissza, aki kézimunka készítő háziiparos volt. A korai fehér hímzéseken a pókolás technikáját ültette át a „levegőben varrott” csipkéibe. A kör alakú beszövések között megjelenő szív motívumával, pedig egyedivé varázsolta első munkáit. Későbbiekben a tüllcsipkekészítéssel is sikeresen próbálkozott. Az 1937-es párizsi Nemzetközi Kézműipari Kiállításon különdíjat kapott. A második világháborút követően, több évtizedre feledésbe merült a készítése. A feltámasztására irányuló törekvésekről, meghatározó folyamatokról is beszélt a csipke és viseletkészítő, néprajzigyűjtő.

- A Néprajzi Múzeum Irattárában 1999-ben, egy sümegi tanító anyagában találkoztam először a nemeshanyi értékkel. Ezt követően a feladatok a múlt feltárására, majd a csipkevarrás feltámasztása és ismételt meghonosítására irányultak.

A helyi önkormányzattal és a környező településekkel azóta dolgozunk együtt a nemeshanyi csipke tovább örökítésén. Legnagyobb eredményünknek tekinthető, hogy 2002 februárjától majdnem 50 év kihagyás után sikerült feltámasztani és ismételten meghonosítani a csipkevarrást a településen. A helybeli és környező települések lányai, asszonyai keze nyomán újra éledt az elfeledettnek hitt érték.

Fontos megemlíteni, hogy 2004 májusától, a Faluházban helyet kapott a nemeshanyi csipke múltját és jelenét bemutató állandó kiállítás is, 2008-ban pedig megrendeztük az első egyhetes csipkés táborunkat, amit azóta minden nyáron megismételünk. A táborokban -, melyek bárki számára nyitottak – reggeltől estig minden a csipkéről szól – jegyezte meg Ildikó.

- Az alkotók megpróbálják közelebb hozni a mai kor emberéhez a csipkét, például úgy, hogy ékszerekbe dolgozzák. Jövőbeli vágyálmunk, hogy legyen egy csipkeverő műhelyünk, ahol bárki számára elérhetővé tudjuk majd tenni az általunk készített kézműves, egyedi csipkés termékeket.

Ismerjük meg tehát saját mesterségünk múltját és jelenét, hogy legyen jövője is – fogalmazott Devecsei Gáborné, a csoport vezetője.

AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL IS GONDOSKODNAK

Az utánpótlásról is gondoskodnak a hagyományőrző csipkevarrók. Az ifjúsági csoportot, Egyed Ferencné Piroska vezeti. Segítségével a fiatal lányok megtanulják a fortélyokat és a különféle technikákat. A varrott csipke tűvel készül, míg a vert csipkét párnán, orsóval készítik. A nemeshanyi csipkén kétféle motívumkincset találhatunk, az egyik a pókos, a másik a tüllös. A cél, hogy a régi kézműves technika a jelenben új minőségben létezzen és ne merüljön feledésbe.