Fellángolt a régi vita: szinkronnal vagy felirattal?

Sokáig világhírű volt a magyar szinkron

A kérdés időről időre felvetődik, amikor a magyar lakosság gyenge nyelvtudásának okait próbálják megfejteni. Nemrég a SzíDoSz – Szinkron Alapszervezete adott ki egy közleményt arra reagálva, hogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) javaslatai között szerepelne többek között a külföldi filmek feliratozásának előtérbe helyezése. Ez pedig szerintük veszélyeztetné a sok gonddal küzdő szinkronszakmában dolgozók érdekeit és a művészeti ág hazai értékeit.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért volt sokáig világhírű a magyar szinkron, mert a legjobb magyar színészeket hívták ilyen munkákra, akik élték, játszották a figurákat, azonosulni tudtak a szerepükkel a Pannónia Filmstúdióban. A szinkronizálás egy alkotómunka, játéklehetőség volt számukra, olyan legendás szinkronrendezők, hangmérnökök irányításával, akiket a világ legjobbjai közé lehet sorolni az akkori fordítókkal együtt.

Így fordulhat elő, hogy a nézőkbe évtizedek után beleéghetnek ezek a szinkrontalálkozások. Ha pedig lecserélik az addig megszokott figuráikat, akkor képesek levélbombázásba kezdeni és így közlik a tévékkel, forgalmazókkal, mennyire nem értenek egyet, hogy elvették tőlük a kedvenc színészhangjaikat. Járt így már Láng József, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudta egy sorozatban Roger Moore szinkronját vállalni, más hangján szólalt meg a sztár. Olyan tiltakozásözön zúdult a tévére, hogy azonnal vissza kellett hozni Láng Józsefet a próbákról. Bánsági Ildikót is sokszor azonosították már szinkronszerepeivel. Akadt olyan, hogy a közértben kérték, beszéljen úgy, mint a Nicsak, ki beszél filmekben. Ebben a Mollie Ubriaccót alakító Kirstie Alleyt szinkronizálta, de ő volt a Reszkessetek, betörőkből Kate McCallister magyar hangja is. Ilyenkor néha elkiáltja magát a boltban, hogy „Kevin!!!”, és ezt is megtapsolják az emberek. A már elhunyt Helyey László bárhol járt az országban és ha megszólalt, azonnal Mátyás királyként szólították a kultikussá vált rajzfilm után. Bács Ferencet a mai napig is sokan hívják Brinkmann professzornak, miután hangját kölcsönözte Klausjürgen Wussownak. S az sem véletlen, hogy az interneten ismert mozifilmekből kivett részletek alá tudják népszerű magyar hangok által elmondott verseket illeszteni. És ez több, mint egy poén. Színészi tisztelet, szeretet a magyar hangoknak.

TÖRVÉNYI GARANCIÁT SZERETNÉNEK

A közleményük szerint a SzíDoSz – Szinkron Alapszervezete támogatja az eredeti nyelven, felirattal hozzáférhető filmes tartalmak megjelenésének növekedését, de törvényi garanciát kér a szinkronizált tartalomhoz való hozzáférésre. Fontos, hogy a filmalkotások eredeti nyelven is elérhetőek legyenek, de ugyanakkor legyen hozzáférhető a szinkronizált változat azoknak a mozinézőknek, akik egyébként a filmes kultúrából teljesen kiszorulnának. A mai fejlett digitális technika ezt könnyen lehetővé teszi.

A magyarok többsége ugyanis ragaszkodik a szinkronizált filmekhez a mozikban – derült ki tavaly a Cinema City országosan reprezentatív kutatásából, amely az egyes korosztályok mozis szokásait térképezte fel. A megkérdezettek 78 százaléka szerint ideális esetben a vetített film nyelve a magyar. A válaszadók 17 százaléka a színészek eredeti hangjával, de magyar felirattal tekintené meg legszívesebben a filmeket, míg csupán 5 százalék preferálja az eredeti nyelven, felirat nélküli vetítéseket. Leginkább (89 százalékban) az 50-59 éves korosztály ragaszkodik a szinkronizált filmekhez, míg a 16 és 29 év közöttiek körében 59 százalékos ez az arány.

„Nevem Bond, James Bond.”

Ezt mondatot kérik legtöbbször Kautzky Armandtól, ha megismerik az utcán, üzletben. A színművészt nagyon sokan szinkronszerepeivel is azonosítják. Számtalan sztárnak: Tom Cruise, Pierce Brosnan, Richard Dean Anderson, Ralph Fiennes, John Malkovich, Rupert Everett kölcsönözte magyar hangját. Hozzátartozik az életéhez mindez, azért is, mert a magyar néző a hagyományok miatt gyakran ikonikussá emeli a szinkront.

– A magyar szinkronszakmának olyan mélyek a tradíciói, hogy értékcsökkenést eredményezne egy ilyen döntés. Akár, ha hirtelen kihagynánk egy ételből azt a pirospaprikát, amely csak nálunk terem a sajátos édes–nemes ízzel–mondta lapunknak a népszerű színművész, aki hozzáfűzte: a színjátszásunk történetéhez, részéhez, sajátosságához tartozik a szinkron, amely természetesen változik – nem minden ponton az előnyére– de a világ is ilyen körülöttünk.Több film és sorozat készül, mint a hetvenes–nyolcvanas években, s ezeket már a színházakban játszó elfoglalt és keresett színészek nem képesek elvállalni. Az pedig nem segíti a helyzetüket: a honoráriumok lassan húsz éve nem változnak. A szinkroniskolákból, tanfolyamokról kerülnek ki ugyan tehetséges fiatalok, de a feszített tempó és a színjátszáshoz szükséges nem megfelelő képességek miatt így is találkozni gyenge teljesítményekkel.

Ő azt vallja: nyelveket elsősorban az iskolákban kell tanulni, nem kifejezetten filmeket nézve, nem szabad összekeverni a kettőt. A mai technikai lehetőségek között bárki elérheti eredeti nyelven a mozis alkotásokat, miközben arra is gondolni kellene, hogy nem minden nagymama vagy gyengénlátó szeret apró betűket olvasgatni filmnézés közben.

Eredetiben is fantasztikus volt őt hallgatni

Néhány helyen eltér a véleménye mindettől Mikó Istvánnak, aki emlékezetes rajzfilmhangként (Micimackó, Nagy ho–ho–ho horgász, Macskafogó) is nagyon kedvelt a közönség körében, de ha megszólal mindenkinek azonnal Robin Williams jut az eszébe. Ő szinkronizálta legtöbbször a világsztárt Magyarországon. A Mrs. Doubtfire volt az első találkozásuk a vásznon.

– Ötven–ötven százalék bennem ez a kérdés, okoz is némi kettősséget. Ha csak a nagy mozifilmekről beszélünk – mert a futószalagon készült sorozatokat nem venném ide – akkor ott a nagyon jó színészeknél érdemes megismerni a saját hangot, mert sokakat eredetiben hallva is kiderül milyen zseniálisak, sokszínűek. Robin Williams ilyen. Az Aladinban is én voltam ő, pontosabban a Dzsin hangjának a hangja. Ez azért volt nehéz, mert a Dzsinnek tudvalevőleg nincs saját hangja, hanem miután kijön a palackból mindenféle hangon tud beszélni, ahogy a kedves megrendelő kívánja. Eredetiben is fantasztikus volt őt hallgatni. Az animációs filmeknél a gyerekek miatt mindenképp támogatnám a szinkront, a többinél egyéni döntésre bíznám – válaszolta érdeklődésünkre Mikó István, aki szerint azért is megosztó a kérdés, mert amit mindenki emleget, az a múlt.

Megváltozott a szinkronszakma, átalakult és nem előnyére. Gyengébbek lettek a fordítások, a szövegek, nincs idő az elmélyült munkára. Szerinte a régi szinkronrendezők remekül érezték, hogy melyik színésznek milyen a habitusa, egyénisége, belső eszköztára és így választottak hangokat a külföldi kollégákhoz. Színészeket választottak színészekhez. Jó ritmusérzék, jól megírt szöveg kell a szinkronhoz és egy színpadtól eltérő színészi jelenlét.

Az elmúlt évtizedek kedvelt hangjai között szerepel Radó Denise színművész, akiről kevesen tudják, családi mozik és rajzfilmek, Disney – produkciók és más filmek szinkronrendezője is volt. Az Elveszett ereklyék fosztogatói sorozatban ő Tia Carrere állandó hangja, de többször szinkronizálta Sigourney Weavert, Michelle Pfeiffert és Demi Mooret is. Mindegyiküket nagyon jó színésznőnek tartja, szerette ezeket a munkáit, csakúgy, mint A szarvasvadászt, amelyben Meryl Streepnek kölcsönözte a hangját. Ez is jó élményt jelentett számára. A szinkronizálást ő is a színészet részének tart, nem választaná le azt a szakmájáról, mert a kettő együtt működőképes.

– Természetes, hogy maradjon meg a magyar szinkron. Aki pedig akarja, az nézhesse feliratozva is a filmeket, vagy eredeti nyelven, bőven ad erre a lehetőséget ma már az internet vagy a digitális technika. Persze, közben gondolni kell az idősebb korosztályra, a nem látókra is. A mai filmek gyorsabbak, akciódúsabbak mint a régebbiek, sok a vágás bennük, pörgősebbek a jelenetek, a dialógusok ezekhez is alkalmazkodni kell nem csak hangban, játékban hanem feliratokban. Nemrég egy nyelvtanárral találkoztam és ő azt mondta, szerinte az nem igaz, hogy emiatt nem beszélnek sokan idegennyelvet itthon. Összetett, bonyolult kérdés ez és szerintem nem a szinkronos filmek megszüntetése erre a válasz. Azt tapasztaltam, a nézők szeretik a szinkront, így is azonosítják, magukénak érzik a magyar színészeket, örüljünk ennek és tartsuk meg – felelte Radó Denise.

Itthon kevesen ismerik ezeket a remek művészeket

A legjobb, legnépszerűbb magyar szinkronhang választásoknál megkerülhetetlenül végez a szavazások élmezőnyében, gyakran nyer is Dörner György, aki elválaszthatatlan Eddie Murphy, Michael Douglas, Bruce Willis és Mel Gibson figuráitól.

Ő azonban ezeknél az amerikai világsztárokat felvonultató filmeknél jobban szereti, ha cseh, lengyel vagy más kelet–európai alkotásokban szinkronizálhat olyan színészt például mint Bolek Polívka vagy épp Jerzy Radziwilowicz, akiknek nagy élményként kölcsönzi a hangját, mert remek színészeknek tartja mindegyiküket. Szívesen nézi őket a filmekben, akár eredeti nyelven, mint Andrzej Wajda alkotásait. Még akkor is, ha itthon kevesen ismerik ezeket a remek művészeket.

– Hajánál előrángatott probléma ez, nem a moziban kell nyelvet tanulni. Beszéljünk inkább arról a teljesítményről, hogy a magyar színészek mennyire univerzálisak, tehetségesek, sokoldalúak, hány csapnivaló filmet, színészt tettek már eddig nézhetővé, élvezhetővé, sőt népszerűvé. Persze, akadtak és akadnak ellenkezőjére is példák, a minőség és a mennyiség nem megfelelő aránya felborulhat és fel is borul ezen az egyre bővülő és árérzékeny piacon. Ez nem von le abból az értékből semmit, hogy azért is kerül elő a téma időről–időre, mert a hazai színház és filmművészet ezt az értékét képes volt világszintre emelni és ennek fő részesei a magyar színészek–hangsúlyozta Dörner György.

A vitának persze ezzel nincs vége. Érveket mindkét oldal bőségesen fel tud vonultatni, hogy feliratosan vagy szinkronizáltan hasznos–e filmet nézni és tényleg ezért nem beszélünk jól idegen nyelveket. A választ erre a közönség adja majd meg. Túl a hangokon.