Palerdi András operaénekes: a zene túllép a szavakon

A zeneirodalom egyik csúcsa Beethoven IX. szimfóniája, ahol a 40. perc után megszólal az emberi hang, a szólista. Aztán a többi énekes, a zenekar, a kórus megkérdez minket: Ember! Érzed már végre a szerető Atyát, akiről Kriszus beszélt nekünk?

Így vélekedik művészetről, életről Palerdi András, a Magyar Állami Operaház Vászolyon élő magánénekese. A művésznek Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést adományozta nemrég, a nemzeti ünnepen.

„Az opera mellett koncert és kamara énekesként is sokoldalú művészi pályája elismeréséül”, olvasható az állami kitüntetésen, amelyet Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára adott át a művésznek a Pesti Vigadóban augusztus 20-a alkalmából.

Palerdi András, az operaház magánénekese felidézi, felemelő volt az átadás, az államtitkári beszéd megérintette, miszerint a körülötte helyet foglaló díjazottak azok az emberek, akik tettek a közösségért, környezetüket jobbá, mássá és szebbé tették. Palerdi András elmeséli, láncreakció eddigi pályafutása, mindig is szerette a zenét, a kórusban éneklést. A családjában vannak zenészek, énektanárok, szülei is zenéltek bár hivatásuk nem ez volt. Az operaénekes Esztergomban végezte el a ferences gimnáziumot, majd tanulmányait a Zeneakadémián folytatta. Ezekben az években ment ösztöndíjjal Amerikába, majd zenei tanulmányait Bécsben fejezte be ahol diplomája kézhezvétele után a bécsi Staatsoperben kezdte el hivatásos pályafutását. A Magyar Állami Operaháznak 2000 óta magánénekese, repertoárja főleg az olasz és magyar operairodalom klasszikusait öleli fel. Modern darabbal legutóbb

Reinmann- Shakespeare- Ponell szerzőtrió művében alakítottak maradandót az operaház társulatával, külföldi és magyar szólistákkal. Vászolyon gyerekkora óta él, ott volt pincéjük, aztán oda is költözött a család. Palerdi András naponta gyakorol, de egy napot minden héten kihagy. A művész ősszel New Yorkba készül az Operaházzal, ahol A Kékszakállú herceg várában és a Vajda-féle Márió és a varázslóban alakítja a címszerepet és a varázslót. Úgy fogalmaz, mindig az aktuális darab a kedvence, ha nem az lenne, akkor visszaadná, de ilyen még nem történt meg. A művész szabadidejében horgászik a Balatonnál, úszik, szívesen van együtt barátaival, amikor sütnek-főznek. A felszolgálás minőségét, a „tálalást” is fontosnak tartja, minként a művészetben is. A Balaton az otthona, a szabadság és a gyermekkor élményét adja. -Vászoly maga az élet, bújával, szépségével és örömeivel együtt, ahol az ember összeszedi, megrázza, megedzi és felkészíti magát. Az itt élő barátaimmal és falutársaimmal innen lépünk ki a világba, és ide jövünk vissza, fogalmaz. -„Mindenki annyit ér, amennyit használ”- idézi nagyapját a művész. Aláhúzza, úgy kell élni, hogy egymás és környezetünk javára, boldogulására legyünk. De ezt akarni kell és belátni, sokszor fontosabb a másik ember!