A füredi értéktárban Pázmány József munkássága

– Valószínűleg nincs Balatonfüreden, illetve Balatonarácson olyan ház, ahol ne lenne legalább egy Pázmány-kerámia, utalt a művészre Fabacsovics Zoltán, az Arácsért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki örömmel beszélt arról, hogy a mester kiemelkedő munkásságával bekerült a Balatonfüredi Értéktárba.

Pázmány Tamás, a művész egyik gyermeke felidézte, édesapja egy öreg ház alsó szintjén kezdte meg a munkát, szerény körülmények között, majd fokozatosan jutott el arra a szintre, hogy ma már kerámiáit szerte a világon ismerik. Kezdetben főként barna színű darabok, elsősorban plakettek, domborművek kerültek ki műhelyéből, aztán 1957 és 1987 között egymillió darab kerámiát készített, dísz-, és használati tárgyakat.

Pálffy Károlyné önkormányzati képviselő, az értéktár tagja emlékeztetett rá, hogy Pázmány József munkáját a város 1993-ban Pro Urbe-díjjal ismerte el. A művész 1920-ban Városlődön született, de 1954 óta Balatonfüreden élt és alkotott, megismerkedett a városlődi majolikával, a pécsi Zsolnay porcelánnal, és nemcsak a szakmáját vitte magas szintre, de modern gondolkodású volt, gazdasági és üzemszervezési ismeretekkel is gyarapította tudását. Évtizedeken át szebbnél szebb kerámiák kerültek ki a műhelyéből, amelyeket hazai és külföldi látogatói vásároltak meg, így vitték hírét a világban. A város a Balatonfüredre érkező vendégeknek, mások mellett Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek is Pázmány-kerámiát ajándékozott.

– A művész a Balaton-felvidék és a Bakony fazekashagyományainak megújítását tekintette fő céljának, a sümegi, tapolcai és városlődi minta- és formakincs megőrzését, illetve korszerűbb, művészi továbbvitelét. Számos hazai és nemzetközi fórumon kiállt a kézműipar megbecsülése mellett; hogy a kézi festésnek újra van értéke, az összefügg azzal, hogy a holt agyag a kezétől életre kelt.

Pázmány József 1994-ben halt meg, és a balatonarácsi temetőben helyezték örök nyugalomra, mondta el a művészről Pálffy Károlyné, az értéktár képviseletében.