Az önmagából kifordult Béke presszó a várszínházban

Az inotai Béke Művelődési Ház presszójának halmozottan hátrányos közegben zajlanak Kisjános (Szelle Dávid) mindennapjai, ám egy váratlan esemény révén megszakad a már-már mitológiai mértékben monoton létezés fonala, pontosabban az ide érkező amerikaiak filmforgatási célból épp az egyik hűtőtornyot kívánják felrobbantani. A robbanástól megremeg a kocsma, de a jelen és a valóság határa is: Kisjános presszóstul, pultostul, skrizofén alkoholistástul átzuhan egy alternatív idősíkba (álomba), ahol az addig ismert alakok ismert filmes karakterek bőrébe bújva jelennek meg a színen, összemosva Kisjános emlékeit, félelmeit, egész életét.

A Béke presszó zene (Vad Fruttik – Likó Marcell) és koreográfia (Krámer György) szempontjából is kiemelkedő, sokoldalú, kreatív, a prózai szöveg a legtöbb esetben líraiba csap át, de a jól ismert, magvas dalok szövege kívánja is maga mellé az erősebb kötőanyagot. A főszereplők teljesítménye mellett kiemelkedő Kovács Ágnes Magdolna alakítása, aki elhízott pultosból modern dívává és a békét jelképező galambbá ugyanazzal a könnyed eleganciával változik, vagy Szente Árpád Csaba, aki a játék egy pillanatában Kalaf áriáját adja elő a Turandot-ból.

A két felvonás alatt folyamatosan történik valami a színen, ördögfajzatok sereglenek elő, angyalszárnyú Gagarin vonul át, indiánregénybe, majd érzelmes-fájdalmas szerelmes jelenetbe csöppenünk. Ezek a furcsa módon összecsúszó síkok azonban nem illeszkednek egymáshoz, nemhogy tökéletesen, de egyáltalán sehogy. Nincs átmenet, kellemes átvezetés, ok-okozat, de logika se, ám éppen ez adja a közös nevezőt Kisjános lázálmához és egyben az emberi életéhez is: nem tudjuk, melyik pillanatban sodor elénk a múltból az élet egy arcot, egy apát, egy gyerekkori hőst, bármi előkerülhet, megtörténhet, és ha kell, ha nem – pokolfajzatok hordái vagy angyalok kara közt – meg is történik.

A produkció szövegkönyvébe – a dalszövegek mellett – reklámok, régi viccek és internetes videók világából ismert szövegelemek is bekerültek, így sokszorosan egymásba csúszó síkokról beszélhetünk, mely még közelebb hozza az emberhez ezt az önmagából kifordult Béke presszót, hiszen a mindennap minket érő benyomások, szűretlen információhalmaz lényegében nem is áll olyan távol Kisjános lázálmától.