Az ikonfestészet került a fókuszba a pápai kiállításon

Ikonkiállítás nyílt Balázs János Balázs ikonfestő és képzőművészeti tagozatos diákok alkotásaiból múlt kedden a Pápai Református Kollégium dísztermében. Nikolausz Krisztián művésztanár nyitotta meg a tárlatot, melyhez filmvetítés is kapcsolódott. Balázs János Balázs Az ikon című filmsorozatának harmadik, templom témájú részét tekinthették meg az érdeklődők. Ezt követően pedig beszélgetésre marasztalták a résztvevőket Van-e helye világunkban a szakrális művészetnek? címmel.

Mint megtudtuk, ikonokon elsősorban a keleti egyházak szentképeit értjük. Céljuk Isten és szentjei tiszteletének tudatosítása, valamint az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát átvitt értelemben a vallásos szemlélődő és Isten közötti kapcsolat megteremtése.

– Fiaimmal mi készítjük ezt a filmsorozatot, amelybe az ikonnal kapcsolatos, ám a könyvekből általában kimaradó információkat sűrítjük bele. Például kiderül belőle, hogy Leonardo da Vincit is tekinthetjük ikonfestőnek – tudtuk meg a vetített filmről Balázs János Balázstól.

– Jelen korunkban a művészet, amely egyébként a körülöttünk történő események lakmuszpapírja, halálát éli. Eme pusztulásnak, romlásnak egyetlen pozitívuma, reménye, hogy utána jöhet az újjászületés. Egész európaiságunk átalakulóban van, kimenetele megjósolhatatlan. Értékeink mó­dosításával túlélésünk kulcsait, csíráit temetjük el – vélekedik Balázs János Balázs.

A különleges kiállításon a mintegy ötven ikon mellett megtekinthetőek vallási témájú és szürreális ikonparafrázis-festmények, valamint háromdimenziós, a kollázs elvén létrehozott tárgyszobrok is.

Nikolausz Krisztián grafikatanár elmondta, saját, illetve Katona György festészet–rajz szakos művésztanár diákjainak festményei, grafikái az elmúlt évek során készültek. – Olyan alkotásokat válogattunk ki, amelyek ha nem is szoros értelemben kötődnek az ikonfestészethez, de egyfajta metafizikai érintettség sugárzik belőlük.

Balázs János Balázs ikonfestményeit a korábbi századok ikonjainak művészi átirataiként határozta meg a Naplónak nyilatkozva. – Lényege maga a közvetített információ, hogy ez egy hang, egy gondolat. Manapság is felmutatja önmagát az ember, életformájával. Tehát, ha bemegyünk egy közösségbe, ott fel kell tudni mutatnunk saját hivatásunkat, művészi elgondolásunkat, lényünket, identitásunkat. Ez a példamutatás alap az élet bármely területén.