Horváth Vivien absztrakt képeiből nyílt kiállítás Ajkán

A művészettel kapcsolatban úgy fogalmazott: azt várjuk, hogy olyan jelentést hordozzon, amit egyfajta szentenciaként magunkkal vihetünk.

Egy vers, egy regény elolvasása után eszmei üzenetet érzünk, amit meg tudunk fogalmazni. A zene és a képzőművészet azonban nem mindig direkt, sokszor benyomásokat kelt, a hangulatunkra hat, a kedélyünket borzolja, megérzéseket közvetít. Az absztrakt festészet egy olyan kapu, amelyen, ha belépünk, a művész univerzumával találkozunk. A képekben ne arcokat és konkrét formákat keressünk, az alkotások önmagukról szólnak. A színeket, az alkotás ritmusát, az anyagkezelést kell élvezni. Vivien munkáin látható, hogy nem monoton módon ismétli önmagát. Az absztrakton belül is többféle ösvényt taposott ki magának. Korai képeinél harsány, erőteljes színeket használt, míg későbbi munkái nyomán szinte egy színnel megfestett képekkel is találkozunk. Vannak finom szólamok, amelyek a térre, a hidegségre, de vannak melegebb árnyalatúak, melyek az érzelmekre fókuszálnak. Eszközei széles skálán mozognak: ecset, spakli, henger – attól függően, mit szeretne láttatni, kifejezni az adott képpel. A művészet terápia és játék egyben. Egy olyan játéktér, amit az emberi lélek bejár. Amikor ezt a „sétát” az alkotó élvezi, az nagy dolog, ha még közönséget is tud hozzá toborozni, még nagyobb. A vásznon ki lehet próbálni azt, amit az életben sokszor nem. Ott lehet bátornak lenni, lehet univerzumot építeni. A művész a műterem magányában született gondolatait az életben is tudja kamatoztatni – fejtette ki gondolatait Földesi Barnabás.

Az esten marimbán játszott Kanyárné Grünvald Petra, a zeneiskola tanára.