2019.05.27. 11:00
Kezébe veszi az ecsetet, és a világ elcsendesedik – A Balatont is megörökíti Bősze Anita
Órákig képes voltam nézni, ahogy apukám egy portrét, egy Barabás- vagy Munkácsy-festményt másol, vagy épp a Balatont festi vászonra – vallja Bősze Anita.
A fiatal anyuka 2002 óta dolgozik grafikusként, kiadványszerkesztőként Fotó: archív, Szendi Péter
Bősze Anita Győrben született, középiskolai tanulmányait is itt végezte, a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban. 2002 óta dolgozik grafikusként, kiadványszerkesztőként.
– Már egészen kislánykorom óta a rajzolás és festészet szerelmese voltam, legfőbb tanítóm édesapám, illetve a gimnáziumban Csizmadia István festőművész volt. Órákig képes voltam nézni, ahogy apukám egy portrét, egy Barabás- vagy Munkácsy-festményt másol, vagy épp a Balatont festi vászonra – kezdi a beszélgetést Anita, aki legbüszkébb két gyermekére, Ákosra és Álmosra. A nagyobbik fiú, Ákos nagyon szépen rajzol. Édesanyja titkon reméli, hogy egyszer majd ceruzát ragad, és soha többé nem akarja majd letenni.
– Másfél éve egy barátnőm, Jámbor Eszter azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy volna-e kedvem egy mesekönyvet szerkeszteni vele. Azonnal igent mondtam. Eszter megálmodta, én pedig igyekeztem megvalósítani az öt tornacsuka kalandjait. Nagyon jó érzéssel tölt el a sok-sok pozitív visszajelzés és gratuláció – folytatja a beszélgetést Anita, akin látszik, hogy szereti a munkáját, örömmel tölti el, ha valami szépet és jót alkot, adhat.
2012-ben teljesült a vágya, hogy a Balaton partján élhessen. Sokat jár le a tóhoz, mindig csodálattal nézi, feltölti, kikapcsolódik. Pasztellrajzai is általában a Balatont örökítik meg. Szereti megragadni a pillanatot, visszaadni annak különös hangulatát. – Így kezdtem el a fotózást is, először egy kompakt géppel, illetve mobiltelefonnal. Ősszel megvettem az első komoly gépemet, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Most éppen fotózást tanulok Székesfehérváron. Jó visszaülni az iskolapadba, az embert a tanulás valahogy fiatalon tartja – mesél tovább Anita, akinek nagy álma egy saját műterem.
Beszélgetésünket kedvenc filmjéből, a Szerelmünk lapjaiból vett idézettel zárta, miszerint: „amikor úgy érzem, tele van a fejem mindenfélével, kezembe veszem az ecsetet, és a világ elcsendesedik”.