A balkáni és magyar cigányzene ölelése a Művészetek Völgyben

Aki a világzenét, a balkáni ritmusokat, a cigány népzenét szereti, az biztosan ott volt ezen a hétvégén Kapolcson, a Művészetek Völgyében. A világhírű szerb trombitaművész és zenekara egyedülálló repertoárral készült az idei fesztiválra, hiszen áprilisban jelent meg az együttes legújabb albuma Mrak címmel, a Fonó gondozásában, ennek a lemezbemutató koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Az, hogy ezt a balkáni vonulatot más műfajokkal is összekeveri a művész, már nem újdonság a rajongók előtt. Az új album dalaiban viszont markánsabban mutatkoznak meg ezek a vonások, a hip-hop alaptól a drum’n’bass dallamokig rengeteg stílussal harmóniába hozta a fúvósok által játszott muzsikát.

Maga Boban Markovic már vagy két évtizede Szerbia legjobb trombitásának számít. Boban a kilencvenes évek első felében tűnt fel, amikor zenekarával sorra elnyerte a híres gucai trombitás fesztivál első díját, majd miután meghallotta – a Kusturica-filmek zenéje kapcsán világszerte ismert – Goran Bregovic, felkérést kapott az Underground című film zenéjében való közreműködésre. Az Underground után Boban az Arizonai álmodozók című Kusturica-film zenéjében is közreműködött, s az ezredfordulóra már Európa legnépszerűbb balkáni rezesbandájának az élén állt. A „kusturicai” hangulat a koncerten is tetten érhető volt, és nemcsak azért, mert a legnagyobb ováció a Bubamara című dal (a Macska-jaj című film betétdala) hallatán tört ki a nézőkből, hanem mert a vérbeli balkán temperamentum és a zenei játékosság magával ragadó egyveleget képzett a koncert alatt.

Hazánkban ennek a stílusnak tagadhatatlanul Palya Bea a koronázatlan királynője, nem csoda tehát, hogy Boban Markoviccsal nem most először állt egy színpadon az énekesnő. Palya Bea munkásságát ismerve is óriási meglepetést okozott, hiszen a művész a szerb trombitaművész mellett mintha kifordult volna magából. Erős, tiszta és nagyon mély volt az a kapcsolódás, ami létrejött a két cigány-balkáni irányvonalat képviselő zenész együttes színpadi létéből.

A Panoráma Színpad előtti tér olyannyira megtelt, hogy már azok is hálát adtak volna egy óriáskivetítőnek, akik nagyjából a tömeg közepe felé helyezkedtek el, ennek hiányában maradt a lábujjon lépegetés, és nyaknyújtogatás. A közönség ennek ellenére nagyon élvezte, amikor együtt énekelhetett Boban Markoviccsal, vagy Palya Beával, és a koncert végeztével a színpadtól távolodva még hosszú percekig azokat a dallamokat énekelte a tömeg kórusban, amelyekkel a szerb művész elbúcsúzott a Művészetek Völgyétől.