Több műfajt komponál kerek egésszé Ferenczi György

A vérbeli muzsikus több évtizede bizonyítja a szakmában, hogy a blues és a magyar népzene képes egymással tökéletes szimbiózisban létezni. A turnék, koncertek, stúdió- és egyéb munkák mellett zenekarával együtt a mai napig nagy hangsúlyt fektet a népzene tanulására. Hét éve például állandó résztvevői a nemzetközi hírű kiscsőszi, népzenét oktató tábornak.

A legutóbbi alkalmon, melyet fergeteges hangulatú koncerttel zártak, a művésszel beszélgettem. Már a koncertélmény hatása következtében megkérdőjelezhetetlenné vált számomra, hogy ő bizony együtt lélegzik zenészeivel, a lüktető ritmussal, a közönségnek játszott harmóniákkal, ezzel a több műfajt kerek egésszé komponált Ferenczi Gyuri-s betyár stílussal.

Vajon mi a titka annak, hogy a Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák zenéje az eklektika ellenére abszolút egyedi, hangzásvilágában teljes harmóniát mutat?

– A kegyetlenül sok munka és gyakorlás. Muzsikánknak ötven százaléka a saját kultúránk, a népzenei gyökereink, a másik ötven pedig a woodstocki rock and roll kultúra. A magyar népzenét nem elég feldolgozni, azt tanulni kell. Ahhoz, hogy népzenei átdolgozások után nyúljunk, kellenek az alapok. Több évtizede ezen az úton járok, rájöttem: a népzene egy kimeríthetetlen kincsestár. Egészen biztos, hogy a hazánkban mintegy kettőszázezer gyűjtött népdal mindig témát fog adni a muzsikánkhoz – fejtette ki a művész, akinek gyermekei is követik példáját.

Megosztotta lapunkkal: annyit kért csupán tőlük, hogy zeneiskolába járjanak. Hitt abban, hogy ha megtanulnak egy hangszeren játszani, az csak pluszt fog hozzátenni az életükhöz. Természetesen az alma nem esett messze fájától, az erős zenei behatás, a, mondhatni, genetikai kódolás mégis a muzsikusi pályára predesztinálta őket. Ma már azok a legszebb pillanatok, amikor gyermekeivel együtt muzsikál.

Nemegyszer nyilatkozta, sorsa bizonyíték Isten létezésére.

– Egy idő után feltűnt, hogy az a sok jó, ami velem történik, nem lehet a véletlen műve, csakis az isteni gondviselésnek köszönhető. Mélyen istenhívő vagyok, de nem vallásos. Áldás a mai napig minden zenéléssel töltött idő. Hálás vagyok, hiszen fiatalkorom óta muzsikálok, soha nem kényszerültem mellékvágányra. A zene, ami feltölt, további alkotásra sarkall, megújulásra inspirál, és eddig még mindig kirántott a negatív élethelyzetekből – mondta.

Zenekarával már több mint tíz éve muzsikál, úgy véli, nem volt még egy ilyen jó gárdája. Az együtt töltött idő, a tagok szakmai profizmusa óriási szabadságot enged neki. Improvizációit a zenekari tagok könnyedén követik. Ilyenkor mindig valami egyszeri és megismételhetetlen csoda születik, többek között ezen pillanatok azok, melyekért közönségük rendkívül hálás.

– A jól megírt és begyakorolt műsornak van egy biztonság­ereje. Az alapokat kőkeményen lerakjuk, a zenekari rutin ilyenkor már megengedi, hogy a keretekből kilépjünk egy-egy impró erejéig. Bátran belemegyek az ilyen helyzetekbe, mert tudom, hogy a srácok jönnek utánam. Nagyszerű érzés, hogy félszavakból is megértjük egymást – fejtette ki.

Érdekességként megosztotta lapunkkal, hogy minden harmóniát szájharmonikára és hegedűre is megkomponáltak, hiszen, ahogy mondta, csak akkor tud hegedülni, ha van hozzá hangulata. Olykor büntetőnek érzi, ám amikor kedvet kap, hogy muzsikáljon rajta, csak úgy áradnak a Jimi Hendrix-szerzemények.

A legjobb kombináció, amikor a technika tartalommal párosul, akkor születnek a kitűnő hegedűszólók.

A beszélgetés során az is kiderült, óriási érzés számára, hogy ilyen zeneértő közönségnek játszanak.

– Kodály Zoltán országában vagyunk, ezt ne felejtsük el. Egy korszakos zseninek gondolom, mert a muzsikát levette a polcról és mindenki számára elérhetővé tette. Vallotta, hogy a zene mindenkié. Neki köszönhetően az ötvenes években érték lett a népzene, a népi kultúra. Közbenjárására tömegesen megnyitották kapuikat a zeneiskolák. Hazánk szinte az egyedüli hely, ahol, úgymond, ingyenes a zeneoktatás. Hatezer forint egy félév, és hangszert kap hozzá az ember. Amerikában pedig csak egy óra száz dollár. A Kodály-módszer nagyon sokat segít a zeneértésben, vizualizálja a hangok közötti távolságot. Szerencsés helyen vagyunk ebből a szempontból is – mondta.

Repertoárjuk jelentős része a legnagyobb magyar költők előtt tiszteleg. Vajon miért emelték be a költészetet muzsikájukba?

– Fiatalkoromban a saját bluesnótáimra írtam szövegeket. Akkoriban úgy is éltem, mint ahogyan azt a dalszövegeim tükrözték. Ám ahhoz, hogy ne égjek el teljesen, tudatosan vissza kellett vennem az éjszakai életből, muszáj volt a valóság talaján is létezni. Nem akartam elszállni. Ekkor azt vettem észre, hogy a dalaim többsége már nem úgy szól, elvesztették hitelességüket. Rájöttem, hogy itt van nekünk Ady Endre, Petőfi Sándor, ők mindketten nagyon jó rock and roll szövegírók. A kortárs költők között pedig ott van Lackfi János, akinek Teljességgel kizárt című versét már meg is zenésítettük.

- Nagyon szeretem, hogy hasonlóan gondolkodunk a korról, amelyben élünk. Az ő gondolatisága közel áll hozzám, abszolút illik a zenei világunkhoz. Ahogy beemeltük a költészetet a muzsikánkba, mondhatni, lefejeztük a saját dalainkat. Évekig nem írtam akkor, mert Petőfi mellett nem állta volna meg a helyét egyik sem. Később, nem erőszakosan ugyan, de ahogy időnként sokunkból csillapíthatatlanul előtör a közlési vágy, úgy ez velem is megtörtént az utóbbi időben, néhány dal erejéig. A Hippi nótát például az álom és ébrenlét között vetettem papírra azon nyomban, ahogy a sorok kikívánkoztak belőlem. Az arány természetesen nyolcvan-húsz a költészet javára, mert a saját szövegeimet nem akarom versenyeztetni komoly költők alkotásaival – fejtette ki a művész, kinek terve a jövőre nézve is csak a muzsika minden mennyiségben.

A nyári turnésorozat mellett új projektbe is kezdtek: zenekari workshopokat tartanak vidéki fiatal bandáknak, hatalmas sikerrel. A koncepció szerint a fiatalok egy saját szerzeményt tanítanak nekik. A tanulási fázis minden esetben generál egy olyan beszélgetést, melyen elindulva nagyon jól megy a közös munka. Volt olyan vidéki csapat, akinél már többször jártak. Ők valóban mesterei a zenészszakmának, boldogan adnak át tudásukból a tehetséges jövő nemzedékének.