Ibolyántúli vallomás a zenéről

Az Ibolyántúl című est, egy személyes önvallomás előadója fekete-fehér szerelésben, elővillanó tetoválásokkal áll a visszafogott fényben a fekete zongora mellé. Egyedi, különleges hangja széthasítja a levegőt, profizmusával a világ bármely színpadán vastapsot kapna. Aztán kibomlik származása, gyermekkora, amikor csecsemőotthonba, nevelőintézetbe került, Anyácska, aki a családja, mások mellett Presser Gábor, Szenes Iván, akik dalokat írtak neki, és az Aida című opera, amelynek főszereplője volt. Az estet Vörös Róbert rendezte, Oláh Ibolyát Furák Péter kísérte zongorán.

Mit üzen az őszinte, személyes hangvételű esttel?

– Amit én adok dalban, és érzelmileg, azzal mindenki önmagára ismer. Beszélek az életemről, ami a legjobb dolog nekem. Az őszinteség számomra fontos, ami manapság már nem érték, mert nem tapasztalom a természetességet, egyszerűséget, mindenki a saját érdekeit hajtja, nagyon nehéz egy ilyen rohanó világban élni.

Ön ugyanolyan, amilyennek a közönség a Megasztárban bő tíz éve megismerte.

– Nem is leszek másmilyen.

A közönség azóta is várja, neve megtölti a koncerttermeket.

– Ez mindegy. A lényeg, hogy az ember olyan dolgokat csináljon az életében, ami maradandó. Én csak így tudok ember maradni.

Az esten örömmel mondta, halleluja, régóta nincs a show-bizniszben. Ez miért jó?

– Életem során nem kaptam sok jót a sajtótól, médiától. Presser Gábor segített, hogy lemorzsolódjanak ezek a rosszindulatú dolgok. Ezután kezdtem élni, szép dolgokat csinálni, dolgozni.

Mit jelent az életében Presser Gábor, Szenes Iván és Anyácska?

– Pici bácsi (Presser Gábor – a szerk.) az én igazi mentorom volt. Iván bácsi nagyon érzékeny ember volt, jó szövegeket, sok kiváló dalt írt, örülök, hogy részese lehettem, illetve kicsit betekinthettem az életébe. Anyácska más, ő anya, aki egy személyben a családom, aki embert faragott belőlem, és nemcsak belőlem.

Egy időre eltűnt a színpadról, aztán ismét visszatért. Miért ment el?

– Ilyen típusú vagyok. A világ változik, a zenei irány is. Nem vagyok régimódi, de abban körforgásban nem akarok lenni, amit most csinálnak. Nem akarok szerződni senkivel, nem akarom a nevemet adni silány dolgokhoz, nekem más a zenei, eszmei értékem. Annyiszor megkeresett már több tévécsatorna, és mindig nemet mondtam. Sokszor lehetett volna jó sok pénzt keresni, de ez nem motivál. Én a munkámért, a zenéért élek.

Mi a véleménye a tehetségkutatókról? Egyikben önt is utánozzák.

– Nem tartom egészségesnek, hogy ennyi műsor van, viszont lehetne rajtuk javítani, ha a zsűriben az igazi szakemberek nem show-műsort csinálnának. A mostaniakban nem szeretnék részt venni. Tíz éve még mindenki ezeket a műsorokat nézte, ma már nem így történik. Nem véletlenül.

Azt mondta, hogy hetvenévesen is ilyen lesz, és énekel. Mire gondolt?

– Lehet, kapok egy színházszerepet.

Mi a passziója, miből töltődik, hogyan pihen?

– A főzés és a népmesehallgatás megnyugtat. Nekem kell, hogy ezek szóljanak a háttérben.

Szereti a Balatont?

– Igen, sokat járok ide. Jó hely, de kicsit drága. Alsóörsön jó dolgokat éltünk már meg.