A Szelíd motorosok univerzuma

A Szelíd motorosok jó magyarítás, jobb mint a Könnyűlovasság lett volna, vagy bármi más. Mert rendkívül kifejező és jó használni. A Szelíd motorosoknak is van univerzuma, pontosabban lett neki.

Mert kezdetben vala egy alacsony költségvetésű, nagy hollywoodi stúdióktól mentes film, aztán kiderült, hogy a régi álomgyár felszámolására tett kísérlet (ami aztán persze hamvába holt) egyik alapvetése, majd több generációs kultmozivá vált, végül mint ahogyan az gyakran megesik, beszivárgott a hétköznapokba.

A legismertebb példa talán az Üvegtigris című méltán népszerű széria egyik a köznyelvbe is betüremkedett, többször is elhangzó, az adott karakter szerves részévé váló mondás, az ízirájder, öcsém. Ott ugyan valami rettenetes, a viszonyokat remekül szimbolizáló segédmotoros kerékpár társult a kifejezéshez, de például a faluban, ahol élek az elmúlt években ketten is vásároltak choppert, ami a lélekszámhoz viszonyítva elég komoly tétel. Nem Harley Davidsont ugyan, hanem szépen csillogó japán motorokat, amilyeneket a Hell’s Angels tagjai általában felgyújtanak, amikor már sok volt a sörrel lekísért drog, de azért mégis. És jár hozzá autentikus szakáll, rojtos motoros bőrtáska és bukósisak, a gépek jellegzetes hangjáról már nem is beszélve, összességében tehát a kép tökéletes. Legalábbis élesen elüt attól, amikor még Pista bácsi tolta a Verhovinát, elöl kasza keresztben, hátul gázpalack szintén díszítéssel.

Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy bár Isten malmai lassan őrölnek, de mindez nem történhetett volna meg, ha nincs a Szelíd motorosok. Aminek természetesen magyar vonatkozása is van, méghozzá annak a régi hollywoodi megállapításnak a jegyében, mely szerint nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned. És Kovács László operatőrből nem hiányzott a tálentum. 1956 nyarán végezte el az Akadémiát Illés György tanítványaként, az ősz pedig már a pesti utcán érte, a forradalom eseményeit filmezte Zsigmond Vilmossal együtt, majd a leforgatott anyaggal együtt Ausztriába menekültek, végül onnan Amerikába kerültek.

Kovács eleinte New Yorkban dolgozott kosztért és kvártélyért egy fényképésznél, majd Hollywoodba költözött, ahol oktatófilmeket forgatott. Az áttörést a Szelíd motorosok hozta meg számára, majd több mint hetven filmben dolgozott, köztük olyanokban, mint az Öt könnyű darab, a Papírhold, a Szellemirtók, vagy a New York, New York. Íme egy menekült, aki Zsigmond Vilmossal együtt megváltoztatta az amerikai mozi arculatát. A filmet Dennis Hopper rendezte és ő játszotta az egyik főszerepet Peter Fonda mellett, a filmtörténet legjobb kezdő epizodistáját pedig úgy hívják, Jack Nicholson.

A Szelíd motorosok bizonyos szempontból olyan, mint a Casablanca, és nem csak a Don’t Bogart-os betétdal miatt. Időtlen, pont úgy, mint amikor a film elején Fonda eldobja a karóráját. Ezért aztán néhány generáción át még biztosan hatásos lesz. Mert korszakot nyitott és korszakot zárt, ugyanazzal a mozdulattal. És egyszerre szól a nagybetűs szabadságról és az illúziók elvesztéséről. Amit így együtt a fiatalok nagyon éreznek, az idősebbek pedig pontosan ismernek. És fennmarad az Easy Rider zenéje is, amíg csak rock and roll lesz a Földön. A Born to be Wildból himnusz lett, a Steppenwolf zenekarnak nem is kellett semmit hozzátennie és nem is nagyon tett, már a film nyitó dalán, a Pusheren kívül. Mindez ötven éve rázódott össze. Mégsem „retró”, és soha nem is lesz az. Ez az, amit minőségnek hívunk inkább.