A 14 éves papkeszi Baka Levente hivatásként tekint a táncra

A 14 éves Baka Levente Papkeszin él édesapjával. Leírhatatlan boldogságot érez, amikor táncol. Álma, hogy egyszer egy színpadon táncolhasson példaképeivel, Kádár Ignáccal és Kovács Norbert Cimbivel. Baka Levente éppen a középiskola kapujában áll, a papkeszi Bocskai István Református Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. Bollók Gyula, az iskola igazgatója elmondta, Levi nagyon jó gyerek, érettebb társainál, és emellett jó tanuló is.

- Levente mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni – tette hozzá édesapja, Baka Gyula. Nagy izgalommal kísérnek minket Levente osztálytermébe, ami a délutáni órákban csendes, de napközben gyerekzsivaj és vidámság tölti meg.

Az igazgató és Levente osztályfőnöke, Horváth Barbara egymást váltogatva mesélik Leventéről a szebbnél szebb történeteket, amiket a fiatal táncos nagy szerénységgel tűr.

Az iskola igazgatója szerint Levente mindig szegény és nagyon kedves fiú, az iskola pedig nagyon büszke rá. Leventét nem könnyű kizökkenteni ebből a pozitív létszemléletből. – Ruandai gyerekekkel vettük fel a kapcsolatot online, és Leventét megkértük, hogy táncoljon. A ruandai gyerekek Levente táncát látva egyszerűen tomboltak, a tőlünk kilencezer kilométerre élő gyerekek imádták a magyar néptáncot, Levente pedig szerény alázattal fogadta az elismerést, ahogyan egyébként mindig – tette hozzá Bollók Gyula.

Levente már ilyen fiatalon is tudja, hogy a tánc az ő hivatása. Mindig úgy lép ki a színpadra, hogy tudja, nem fogja elrontani. – Ha van egy nehezebb nap, vagy sokat kell tanulni, utána megkönnyebbülök és felszabadulok, amikor táncolhatok. Nagyon jó érzés emberek elé kiállni és táncolni, nem szoktam izgulni – fogalmazott Levente.

A Fölszállott a páva műsorban a fiatal táncos csak pozitív véleményeket kapott a zsűritől, amit a 2019-es évben Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, Prima Primissima és UNESCO-díjas előadóművész, Salamon Beáta előadóművész, népihegedű-tanár, a népművészet ifjú mestere, a Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa, Kocsis Enikő Harangozó-díjas koreográfus, táncművész, a Szentendre Táncegyüttes, a Győri Lippentő és a Fitos Dezső Társulat művészeti vezetője, Eredics Gábor Kossuth-díjas népzenész, a Vujicsics Együttes vezetője, a Zeneakadémia tanára, valamint Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, táncművész, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója, a Honvéd Együttes igazgatója alkottak.

Papkeszin kívül a környező településeken is figyelemmel kísérték Levente sikerét a műsorban, Bollók Gyula elmondta, sokszor megállították őt a boltban, orvosi rendelőben, hogy gratuláljanak a fiatal tehetségnek. – Nagyon jó volt azt látni, hogy más településen élők is milyen nagy szeretettel és büszkeséggel beszélnek Leviről.

Levente már most is helyi hírességnek számít, ő maga pedig biztos benne, hogy élete folyamán később is sikeres lesz, hiszen rengeteget dolgozik azon, hogy néptáncos karrierje felfelé íveljen a továbbiakban is. Mesterével, Szabó Sándorral nagyon jó, szinte már baráti a kapcsolata, a táncos karrierje mellett a magánéletben is sok segítséget nyújt neki. – Most is minden jól sikerül, nagyon sokat próbálok, heti kétszer a litéri Zöldág Ifjúsági Néptáncegyüttesben, de amikor verseny vagy fellépés van, akkor többször is. Kiskorom óta a csoport tagja vagyok. Nagyon más érzés a csoporttal táncolni, igazából szólóban jobban szeretek – mondta el Levente.

Az igazgató, az osztályfőnök és Levi apukája egyetértettek abban. hogy a tehetséges táncos átalakul, amikor egyedül áll a színpadra. Egy másfajta lélekállapot uralkodik el rajta, ahol csak ő, a színpad és a magyar néptánc létezik. – Az átszellemülés olyan szintű nála, hogy gyakorlatilag az utolsó hajszálától a kislábujjáig csak önmagára koncentrál. Olyan, mintha egy burok venné őt körül, és hatalmas figyelemmel összpontosít – tette hozzá Horváth Barbara.

Levente kedvenc táncai a szászcsávási, amelyet a válogatón és a legényes, amelyet az elődöntőn mutatott be a Fölszállott a páva versenyen. A műsor során arra buzdították Leventét, hogy a magyar néptánc mellett próbálja ki magát más műfajokban is. Mivel a fiatal táncos célja, hogy a továbbiakban művészeti középiskolában tanulja a táncot, ott egyébként is kötelező a balett oktatás. – Ez a műsor nagyon más volt, mint más néptáncversenyek. A sok kamera, az állandó forgatás, a kevés szabadidő nagyon fárasztó volt, de nagyon szerettem – tette hozzá Levente.

Leventének és apjának különleges a kapcsolata. Édesapja mindig támogatja Levit, együtt járnak futni, túrázni, amikor épp nem versenyre vagy fellépésre készülnek, igyekeznek minél több időt együtt tölteni családként.

Habár Leventének a mozgás az élete, a testnevelés a kedvenc tárgya, és legszívesebben folyton mozgásban lenne, az iskolai viselkedésére nem lehet panasz. Levente nem rosszalkodik, nem szaladgál, ha nem hagyják, osztályfőnöke szerint nemcsak a táncban, de az iskolában is fegyelmezett és kiegyensúlyozott. Ahogy Levi fogalmazott „nagyon nehezen ül meg a helyén”, de tudja, hogy a tanulmányai éppolyan fontosak, mint a néptánc.

Saját bevallása szerint is fontos számára, hogy mit gondolnak róla mások, de egészséges az önbizalma, nem volt csalódott, hogy ő „csak” különdíjas lett, de persze benne motoszkál az érzés, hogy neki kellett volna megnyernie a versenyt. Leventének az élete további részére is kész terve van, amiben iskolája és édesapja teljes mellszélességgel támogatja. Az iskolákat követően Levi szeretne művészi szinten foglalkozni a néptánccal, és karrierje végén saját tánccsoportot szeretne oktatni.

Amikor egy tehetséges és főleg ennyire fiatal embert a legnagyobb vágyáról kérdezik, hogyha a világon bármit megkaphatna, mit kérne, általában pénzt, hatalmat, hírnevet szeretnének. Leventét viszont ilyen beugratós kérdésekkel sem lehet kizökkenteni, szívében tartja a hivatását, a szeme előtt pedig a kitűzött célt. A legnagyobb vágya ugyanis, hogy saját tánccsoportot vezethessen, és kiérdemelje az Aranysarkantyús táncos elismerést.