A magyar kultúra napján évezredes szellemi értékeinket őrizzük

Az emléknapon megyénkben is számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. Ehhez a naphoz kapcsolódva adják át 1993 óta a magyar kultúrával, továbbá az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat is. Ünnepi összeállításunkban a kultúra képviselőit kérdeztük.

A magyar kultúrához fűződő szoros kapcsolatáról a kortárs líra jelentős költője, Búzás Huba így vallott:

– A magyar kultúra napján mindenkor a magyar géniusz szellemi alkotását, nyelvünket ünnepelem. Festészetben, szobrászatban, zenében, irodalomban sok kincset halmozott évezredek óta népünk. A magyar észjárás lenyomataként nyelvünk a legtiszteletreméltóbb alkotásunk: beszédhangok, szavak, mondatszerkezetek, hangzások, az értelem és érzelmeink sokárnyalatú, -hangulatú kifejezései. Lehet-e nagyobb boldogsága költőnek e földön, mint az, ha anyanyelvén alkothat? Nekem, magyar költőnek az, ha ajkamon magyar szó zeng, amikor gazdagíthatom irodalmunkat egy-egy költeménnyel, verseskötettel. Szerényen mondom ki: hamarosan leteszem ünnepi asztalunkra újabb, Mentsétek meg… című harmadik lírai eposzomat, amely az előzőkkel: az Égi kupolánk, s a „Föld! Föld! – vesztőhelyünk cíművel verstrilógiát alkot. A trilógia egésze, Ég – Föld – Emberek címmel – Isten segítségével – jövőre futhat ki a nyomdából.

Kovács Emőke történészként a Balaton és vidéke történetét is kutatja, több könyve is megjelent a témában. Magyar–történelem szakos tanárként végzett, választott hivatása végül a történettudomány lett. Történészként számos kultúrtörténeti érdekességgel, adattal, forrással találkozott.

– Magyar szakos irányultságom miatt mindvégig fontos volt számomra, hogy mindaz, amit leírok és amiről beszélek, választékos nyelven hangozzék el. Ezt máig fontos alapszabályként tartom szem előtt. Az idők során eljegyeztem magam a magyar kultúrával, legyen az kultúraszervezés, ismeretterjesztés, könyvírás, könyvbemutatók, rendhagyó történelemóra. Bejártam a Kárpát-medencét, anyanyelvemen szóltam kulturális és történelmi értékeinkről. Így lett a választott jelszavam: Legyen a kultúra a szenvedély! Amikor ezt a jelmondatot először kimondtam, volt benne némi ösztönösség. Mára már tudatos hitvallásommá vált. Olyan sok káros szenvedélye van a ma emberének, olyan sok a függőség, a kényszeresség, az időrabló tevékenység, a digitális világ által okozott szellemi rabság. Miért ne lehetne szenvedélyünk a kultúra? Ártani bizonyára nem árt, sőt: a legnagyobb haszna lehet az egész nemzet és minden generáció számára. A kultúránk köt össze és tart meg bennünket, magyarokat – ez nem üres frázis, ez a valóság, és ez lenne a jövő. A mostani magyar kultúra napján sem tudok javasolni mást, csak azt: Legyen a kultúra szenvedély!

Nagy Csaba lantművész szerint mindannyian, minden pillanatban kultúrafogyasztók vagyunk, és észre sem vesszük, hogy mindennapjaink része. Például a körülöttünk közlekedő autók karosszériáját művészek tervezték, az út széli lámpaoszlopokat is olyanok alkották, akik kulturált formát szerettek volna adni ezeknek a tárgyaknak, eszközölnek.

– Civilizációs vívmányain­kat a kultúra öltözteti fel. Ilyen értelemben mindenki életében folyamatosan jelen van a kultúra. Persze, látunk mindenféle dolgot, az már rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre. De mi magunk is ilyenek vagyunk, bennünk is minden van. Nemcsak jók vagyunk és szépek, hanem rosszak is, a pokol bennünk is van, illetve megvan bennünk mindkettő, a menny és a pokol is. Azért vannak a kultúrának ünnepnapjai, amikor az ember elolvas egy jó könyvet, vagy elmegy egy koncertre. Jung mondta, hogy már az is csoda, hogy az ember fel tud nőni. Annyira bonyolult a világ, és olyan sok zsákutca van a lelki fejlődésben, hogy csoda, ha egy ép ember fel tud nőni és végig tudja élni az életét anélkül, hogy beleőrülne az életbe. Szerintem az a kultúra, ami segít nekünk megőrizni a józan eszünket, amiben magunkra ismerünk.

Szabadkai Verita, a pápai Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ (JMSZK) intézményvezetője rámutatott, sokan és sokféleképpen próbálták már megragadni a kultúra fogalmát. Németh László író máig ható, friss és eleven, minden korszakban érvényes gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban: „A kultúra nem ismerethalmaz, amelyet zsákolnak, tengelyen vagy hajón átszállítanak a szomszéd országba. A kultúra egy nagy néptest életében kialakult szellemi és erkölcsi szokásjog: ízlés, etikett, gondolkozásmód, amelyben éppolyan otthonosan kell éreznünk magunkat, mint a bőrünkben. A műveltség nem ünneplő ruha, melyet hordani kell. A műveltség a helytállás eszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.”

A JMSZK intézményvezetője kiemelte, a kultúra létezésünk szövete, a mindennapjaink része, hiszen meghatározza a hétköznapi cselekedeteinket, nyelvünket, kinyilatkoztatásainkat. Összeköt és irányt mutat.

– Intézményünkben olyan társadalmi közeg kialakításán fáradozunk, melyben a tömegkultúra termékei mellett, vagy éppen ellenében, örök értéket tudunk felmutatni, ahol a közösségi művelődés és értékközvetítés teljes eszköztárával a minőség irányába mozdulunk el – tette hozzá Szabadkai Verita.