Igazán megszerette Veszprémet Henry Facey, a Papírkutya egyik első fellépője

Henry zenéjére a dallamosság, szövegvilágára enyhe befelé fordultság jellemző ugyanakkor ez mit sem változtat nyers, szenvedélyes színpadi jelenlétén. Két évvel ezelőtt a veszprémi közönség az Utcazene Fesztiválon találkozhatott vele. – Amikor két éve felléptem az Utcazene Fesztiválon, már akkor megfogott a város atmoszférája. A városban sok a program, az emberek nagyon kedvesek, befogadóak, nyitottak a zenére. Jó érzés visszatérni. Remélem jöhetek az idei fesztiválra is, nagyszerű élmény volt a legutóbbi, és van néhány új anyagom, amit szeretnék megosztani a közönséggel – mondta el az énekes dalszerző.

A Papírkutyában három estén át élvezhettük a dalait. Elmondta, tetszik neki a „pub hangulat”, a nyugodt környezet.

A fiatal zenész jelenleg egy komolyabb albumon dolgozik, az első önálló lemezén, ami 14 dallal érkezik néhány hónapon belül. – A dalok fele gitár alapra, a másik fele inkább zongorára épül. Az összes dalt én játszottam fel, a gitárokat, a billentyűsöket. Az alapokban egy dobos segített nekem, de amikor turnézni indulok, egy teljes zenekar áll majd mögöttem.

de amikor turnézni indulok, egy teljes zenekar áll majd mögöttem.

Véleménye szerint a város készen áll az Európa Kulturális Fővárosa címre. – Az eddigi tapasztalataim Veszprémmel, és összességében Magyarországgal kapcsolatban azt mutatják, hogy az emberek nagyon befogadóak zenei tekintetben, jó élményeim vannak, úgy vélem, a város készen áll a feladatra.

Henry az itt tartózkodása alatt sok magyar szóval megismerkedett, azonban el is felejtette őket, de a „köszi”, „egy sört”, és a „Papírkutya” kifejezésekre most is emlékszik.

A három napon át tartó koncertsorozatán főként saját dalait mutatta be, mert a Papírkutya atmoszférája szerinte alkalmasabb erre, jobban figyelnek a zenére, de azért a klasszikus 60-as évekbeli legendáktól, Johnny Cash-től és David Bowie-tól is hallhattunk dalokat.

- Amikor játszom, főleg, amikor saját dalokat, az a saját tapasztalataimban gyökerezik. A szerelmeimben, csalódásaimban, a londoni életemben. Nehéz megfogalmazni, a dalaim kissé melodikusak, de a feldolgozásaim pörgősebbek, vidámabbak, egy kis Beatles, egy kis Johnny Cash. Azt hiszem az a jó, ha többféle érzelmet is át tudok adni egy-egy este folyamán. Nem szabad egy irányba terelni a hangulatot, az érzelmeket. Ha csak a saját dalaimat játszanám, az nagyon érzelemdús, kissé talán szomorú is lenne, a feldolgozásokkal tudok egyensúlyt tartani mind az előadásban, mind saját magamban – tette hozzá.

Henry nem tartja magát alapvetően utcazenésznek. – Élvezem ezt csinálni, kiállni az emberek elé, eljátszani a dalokat, de sosem kategorizáltam be magam utcazenészként. Elsősorban zenész vagyok, dalszerző, szövegíró. Hat éve kezdtem el, és valahogy vagy az ehhez kapcsolódó életérzés változott meg Londonban, vagy én, de úgy érzem ideje a kreatívabb oldalammal foglalkozni. Időről-időre persze fogok zenélni az utcán hiszen élvezem. De azt hiszem, nem ez az irányvonal, amelyet követni szeretnék.

A Papírkutya további koncertjei sem maradnak el, most szombaton például Sion Hill, aki 2019-ben szintén volt már az Utcazene Fesztivál vendége, lép fel.