Fogócska a konyhában

Június 6.

1965-ben ezen a napon szólalt meg először az amerikai rádiókban a Rolling Stones Satisfaction című dala. Ezzel egy korszak lezárult, a beat nagykorú lett, és a továbbiakban rocknak szólították. Keith Richards saját bevallása szerint nagyjából álmában komponálta meg a rock and roll történetének egyik ikonikus gitárriffjét, legalábbis reggelre elfelejtette, hogy mit művelt éjszaka. Mindannyiunk szerencséjére egy kazettás magnóra rögzítette az eljövendő nagy mű vázát, valamint negyvenpercnyi horkolást. Utóbbi elkallódott, amiért nagy kár, nagyot menne a Sotheby’snél. Az ominózus esemény után néhány nappal Mick Jagger egy szálloda úszómedencéje mellett megírta a szöveget, és bár egy darabig mindketten utálták az egészet, a Satisfaction elindult világhódító útjára. A végletekig leegyszerűsítve a szexuális elidegenedésről szólt-szól, ugyanakkor deréktájon telibe találta a hatvanas éveket, és ahogy ez kinéz, az utána következő évtizedeket is.

Június 8.

Zalában. Szép „szabadnap”. Mindig vonzott ez a vidék. Is. Szelíd dombok, lankák, akár a Mezőségben. Idegenvezetővel, aki persze egyáltalán nem idegen, még jobb. Eldugott kis falvak, érdekes emberek és ételek, háznál. Gyümölcsösök, ősi, izgalmas nevű fákkal, amiket nem kell metszeni és permetezni. Igaz, nem is hoznak minden évben termést, de amikor igen, az tiszta és finom. Az egyik kis falutól nem messze egy domb tetején égbe nyúló zászlórúd, csak úgy csattog a magasban a nemzeti lobogó. Még a horvátok sem húztak fel ekkorát Mostarban, hogy hadd lássák a bosnyákok messziről.

Magánterület, rajta kápolna, előtte fakereszt, pléh­krisztus. A tulajdonos nem aprózta el az indentitás és a világlátás rekvizitumait. A templomocska kívül-belül gyönyörűséges, úgynevezett kemencekápolna. Tervezte Vadász György, építtette Szilágyi István és neje, Szilágyi- né Galácz Zsuzsanna. Előtte feketecseresznye-fák. Talán nem is láttam még ilyeneket.

Egy másik falu közepén, fényes nappal. Fékezésre kényszerülünk, mert valami álldogál az út közepén. Egy róka az, szájában keresztbe egy tyúk. Különös látvány, mint valami illusztráció egy mesekönyvben. De ez maga a rögvalóság, a koma hosszasan fixíroz bennünket, már attól tartunk, hogy úgy jár, mint a holló a sajttal, de ragaszkodik a zsákmányhoz, és lassan, kimért léptekkel távozik. Azon már egyáltalán nem csodálkozunk, hogy este, hazafelé, Sümeg és Tapolca között az erdei úton egy komplett vadasparkba csöppenünk. Vaddisznók, őzek, szarvasok néznek be érdeklődve a szélvédőn, egy nyúl zárja a sort. Megússzuk a mozit, ők is és mi is.

Június 9.

Inspirációim jelentős részét a növényektől és az állatoktól szerzem, miközben Jézus vezeti a kezemet a billentyűzeten. Tehát el- és befogadok. Igyekszem úgy beengedni a dolgokat, ahogy vannak. De ami itt megy a házban, ahol élünk, néha azért okoz meglepetéseket, Gerald Durrell, ha látja egy felhőről, nyilván kiválóan szórakozik. A macskák egereket hoznak büszkén, ez teljesen normális, ám közben a jó időnek köszönhetően sarkig tárt ajtókon keresztül gyíkok, madarak, sünök, imádkozó sáskák grasszálnak ki-be, méteres sikló napozik a teraszon, és mindenki rendkívül nyugodtan viselkedik, akár egy rendes házigazda.

A családi idillt pár órával ezelőtt egy veréb és egy vércse kettőse zavarta meg néhány percre, ami azért ritkán fordul elő. A veréb menekülőre fogta, egyenesen be a házba, mögötte a vércse, néhány centiméternyire a verébtől és a sikertől. Némi kergetőzés után észlelték csak, hogy valami nem stimmel, és nekimentek rendesen az ablakoknak. Ez már felkeltette a macskák figyelmét is, és bekapcsolódtak a randalírozásba, ami elég rendes ribilliót eredményezett. Ekkor a veréb ájulást színlelt, ezért átmenetileg fogságba tudtam ejteni, amíg a vércse megtalálta a kivezető utat, és a macskák is lenyugodtak. Némi rehab után a veréb szívverése is visszaállt a megszokott ritmusba, így még egyszer megsimogattam (hiszen közben kihasználtam az állapotát, sőt visszaéltem vele, elvégre nem mindennap simogathatunk verebeket), és szabadon bocsátottam. Tett egy kört a kert fölött, visszarepült az ajtóhoz, majd végleg eltűnt. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy azt képzeljem, így köszönt el.

Június 10.

Megérkeztek a batátapalántáim. Ugyanis megtettem a kezdeti lépést afelé, hogy egyszer regionális édesburgonya-középhatalommá váljak. Negyven tővel veselkedek neki a projektnek, mindannyian egészségesek és sértetlenek a szállítás után. A bakhátas termesztési módot választottam, ezért aztán a veteményes egy ideig úgy nézett ki, mint amikor Verdunnél tizenhatban (ezerkilencszáz-) beállt a front, de már szépen alakul.