A punk nem vész el, csak átalakul

November 21.

Johnny Rotten bolhás lett. Ez nem egy posztpunk attitűd a részéről, hanem az van vele mostanában, hogy szabadidejében mókusokat etet, és róluk vándoroltak át az emberhez is vonzódó élősködők. A Sex Pistols és a Public Image Limited zenekar egykori énekese a mókusokon kívül őzek, szarvasok és nyulak takarmányozásával is múlatja az időt, ami azért, lássuk be, jelentős életmódváltásnak tűnik a hőskorhoz képest, amikor többnyire pozdorjává törték a színpadot. Hiába, a punk nem vész el, csak átalakul, ugyanakkor minderről eszembe jutott még valami. A punk, mint oly sok minden más a kapitalista fertőből, és úgy is mint a hanyatló Nyugat ópiuma, Magyarországon eléggé lassan vált széles körben ismertté, és eléggé komoly zavart okozott a fejekben.

Köszönhető volt mindez a korabeli sajtónak is, amin most már elég jól szórakozunk, de akkoriban maga volt a borzalom. Az Ifjúsági Magazin elnevezésű orgánumot például azért olvasták a fiatalok, mert egyrészt nem volt más, másrészt mert legalább foglalkozott az úgynevezett könnyűzenével is. Például a szerkesztők egy idő után hírt adtak a Sex Pistols felbukkanásáról is, és ebből megtudhattuk, hogy a Hat Pisztoly együttes vezetője, Rohadt Jancsi igencsak elvetemült alak, ráadásul még iszik is. Így éltünk akkoriban, innen jutottunk el a mókusokig. Vessetek a mókusok elé, ahogy Woody Allen mondta az Annie Hallban.

November 22.

A bolhákról jutnak még eszembe a kullancsok. Egy friss amerikai kutatás szerint harminchét fokos kánikulában a kullancs szívesebben keseríti az ember életét, mint a kutyáét. Ez a gyalázatos állat egyébként egyre agresszívabb, ezért a tudósok szerint jobb, ha felkészülünk a halálos kimenetelű csípések megjelenésére is. Na, más se hiányzott. Tényleg apokaliptikus időket élünk, ha egyszer végre megszabadulunk a koronavírustól, jönnek a rovarok.

A nyavalyás kerti, mezei poloska már itt is van, nyáron felzabálta a paradicsomot, most meg a szobában lakik itt bent, és még csak pofán sem lehet vágni, mint egy szúnyogot, mert büdös, mint a dög.

Mindenesetre az jó hír, hogy a nálunk még új, ronda betegséget terjesztő szúnyogfajták feltérképezése után elkészült a hazai országos poloskatérkép is, legalább addig, míg ki nem talál valamit az emberiség, tudjuk, hányadán állunk velük. Veszprém megyében úgy, hogy az invazív címeres poloska jelenléte még csak istenes, de ázsiai márványpoloskából és zöld vándorpoloskából már van doszt, és megérkezett a nyugati levéllábú poloska is.

Sáskajárás egyelőre nincs, ez is valami.

November 23.

Somogyi Győző Kossuth-díjas képzőművész és hiteles környezetvédő csodálatos lapjában, a kézzel írt és remek rajzokkal illusztrált Káli Híradóban a következőket írja: „hazug szavak, félrevezető szakkifejezések a környezetvédelemben jól hangzanak, de a valós tartalmuk… Néhány példa. Zöldmezős beruházás – a zöld mező lebetonozása, végleges eltüntetése. Vidékfejlesztés – a természetes környezet és a falu átalakítása betontengerré. Ingatlanfejlesztés – a természet egy újabb darabjának eltüntetése. Természetvédelmi beruházás – a természetvédelem intézményrendszerének idegenforgalmi vállalkozássá fejlesztése.”

Pontosan így, pontról pontra.

Majd kissé lejjebb így folytatja: „az idegenforgalom a modern társadalom elkerülhetetlen velejárója, mert a városba szorult tömegeknek szükségük van legalább néhány nap örömre, élményre. A tömegturizmus azonban feléli és elpusztítja éppen azt, amire vágyik, a múlt kulturális értékeit, valamint a természetet.”

Ez is pont így. Hozzáteszem, azt a falut, ahol eddig éltem, olyan tempóban tarolta le a tömegturizmus, hogy az még ebben a gyorsuló időben is párját ritkítja. A múlt értékeinek szerelmeseit és a helyieket pillanatok alatt felváltották a befektetők, a szinte komplett lakosságcsere olyan sebességgel zajlott le, amihez képest a második világháború utáni csehszlovák–magyar egy regionális lajhárvándorgyűlés volt. Megjöttek a teherautók a műfűvel és a medencével, teljesen érdektelen és érték nélküli, pragmatikus gazdáik kiültek az üveg-beton teraszokra és lögybölik a pohár alján a túlárazott borokat, míg meg nem halnak. És ha majd a hely kimegy végre a divatból, lehet menteni, ami még esetleg menthető.