Sikerekben gazdag évek állnak a fűzfői klub mögött

– Maga volt a varázs, mikor először láttam néptáncosokat táncolni. Balatonvilágoson, egy falunapon vettem részt anyukámmal és a nagymamámmal, amikor felléptek a Litéri Zöldág Gyermektánc- csoport tagjai. Először láttam nagy szoknyával táncoló, velem egyidős gyerekeket ilyen műfajban a színpadon. Csupán hétéves voltam, mikor éreztem azt a vonzódást, amit a tánc tud adni, és eldöntöttem, hogy én is szeretnék táncolni – kezdi a beszélgetést Varga Judit, akinek a kezdeti lépések nem okoztak nehézséget, az idő, hogy mikor mehet ismét táncpróbára, annál inkább.

Kilencéves volt, amikor Balatonfűzfőn a közösségi házban indult egy új csoport, ahol nem néptáncot, hanem szalontáncokat lehetett tanulni. Szeretett volna más műfajt is kipróbálni, ezért abba a csoportba is belépett. Judit számára ez sem volt elég, hiszen akrobatikus rock and roll is indult az általános iskolában. Szép sikereket ért el mindhárom műfajban, mégis a néptánc és a szalontánc volt az, ami meghatározza az életét a mai napig.

– Még nem voltam tizenhárom éves, mikor felkerültem az Öveges-iskola felnőtt táncosai közé, ahol először csak tanultam, később meg már tanítottam is őket. Ekkor döbbentem rá, hogy tanítani sokkal jobban szeretek, látni, amikor mások örülnek egy tánclépés megtanulásának, amikor visszajelzést kapok, ami nem szavakban, hanem a mozdulataikban, a szemükben és a mosolyukban látszik.

2006-ban vette át a csoport vezetését, első feladata a név kiválasztása volt, ami nem volt egyszerű, mivel nemcsak néptáncot, de nyitótáncokat is táncolnak. Mindenkinek sok jó ötlete, javaslata volt. Ezeket összeírták, beletették egy kalapba és kihúztak egyet, ekkor kapta meg a tánccsoport a Fűzfő Hagyományőrző és Nosztalgia Táncklub nevet.

A táncklubjuk teljesen más, mint a környékbeli tánccsoportok, mert ők amatőr szinten, a tánc iránti szeretetből és barátságból tartanak össze.

– Tanítottam már moldvait, rábaközit, kalocsait, szatmárit és még sok stílust. Fontos számomra az is, hogy ne csak táncolják, hanem a zene, és a lépések alapján is felismerjék a táncokat. Lényegesnek tartom a hagyományok életben tartását, így nemcsak felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is szeretném átadni mindazt, amit tudok. Sok felkérésnek igyekszünk eleget tenni, nemcsak Fűzfőn, hanem a környékbeli településeken is – folytatja tovább Judit, miközben olykor elmagyaráz egy-egy tánclépést a gyerekeknek a művelődési központ színháztermében. Az elmúlt évek sikerekben gazdagok voltak, hiszen Sümegen a nyitótáncverseny kategóriában háromszor diadalmaskodtak, így ők nyerték a vándorkupát, amely az Öveges-iskola dicsőségvitrinjébe került. Megkapták a Fűzfő Kultúrájáért kitüntetést is, a balatonalmádi Ki mit tud?-on pedig számos díjban, éremben és oklevélben részesültek.

Hagyományt ­teremtettek Balatonfűzfőn a tánc világ­napja, a népviselet napja megtartásából, valamint egy karácsonyi gálaestből, amit a Yildizlar hastánccsoporttal együtt valósítanak meg. Vezetőként büszke a tánccsoportjára, melynek tagjai egyben a barátai is. A legbüszkébb mégis arra, amikor a két kislányával közösen léphet színpadra. Judit a gyerekekben látja a jövőt, náluk még tisztán csillog a tánc iránti szeretet. A tánc akarva-akaratlanul is az élete, melynek köszönheti a családot, a barátokat, sikereket, mostanra meg már nyugalmat és kikapcsolódást is nyújt.

Mit rejthet még a jövő? – teszi fel magának a kérdést. Mint mondja, ők itt lesznek, és újabbnál újabb táncokkal igyekeznek mosolyt csalni az emberek arcára, ha csak egy kis időre is, de érezzék azt a varázslatot, amit a tánc nyújtani tud.