Vágyódások, szerelmek és titkok novelláskötete

A kötet előszavát Bobory Zoltán, a székesfehérvári Vörösmarty Társaság elnöke írta. Ebből megtudjuk, hogy Száraz Pál hosszú évek óta rendszeres látogatója a fehérvári, immár negyedszázados, A határon túli magyar irodalom napjai elnevezésű rendezvénysorozatnak. Bobory így vall a kötetről: „E sokat ígérő könyvben egyszerre van jelen Száraz Pál álomvilága, annak kérdéseire, misztikumára és a való, őt körülvevő világ történéseire, jelenségeire adott válaszok.”

A Holdfényben stílusa, műfaja az én megfogalmazásomban: novellamesék, novellaköltemények. Az öt fejezet más-más helyszínt, életformát mutat be; az emberi érzelmek széles skálája vetítődik elénk. Az író kétségbevonhatatlanul a kispróza mestere lett az elmúlt években. Nemcsak a határon túli, hanem a jelenkori, hazai irodalom rangos képviselőjévé nőtte ki magát. Ott a helye azok között, akiket érdemes olvasni. Kortárs pályatársakkal nem vonok párhuzamot, de Maupassant és W. Somerset Maugham nevét nem hagyhatom ki; a Holdfényben darabjai nekem hasonló élményt adnak, mint a klasszikus elődök munkái. Száraz kedveli a rövid, csattanós novellákat, ezekben is képes hol bizarr, hol lírai atmoszférát teremteni. Felülről tekint le hőseire, nem mindig derül ki, hogy ki mondja el a történetet. Mindenesetre rutinosan bonyolítja a cselekményt.

Országokban, városokban kalandozik, skóciai kastélyba, kínai palotába, erdélyi völgybe visz el bennünket. Empatikus miliőket ábrázol. Alakjai ezekben szembesülnek vágyódásaikkal, titkaikkal, szerelmeikkel. Sorsuk a múltból bontakozik ki és csúszik át a jelenbe, számvetésre (olykor ezek naiv kicsengésűek) kényszerülnek, szenvednek, önmagukat marcangolják; hétköznapi, magánéleti konfliktusokkal, áldozathozatalokkal, trükkökkel, családi zsarnoksággal találkozunk. De ne higgyük, hogy vészesen komoly a megjelenített világ, felidéződnek ugyan a zavaró emlékek, de a katarzis nem marad el.

Ezt a folyamatot persze humor fűszerezi. Egy holdkóros lány miatt elmarad a várva várt randi, a rafinált feleség lépre csalja a kéjvágyó pasasokat, egy kínai, kézi festésű porcelán étkészlet 147 év késéssel jut el a megrendelő dédunokájához, és „Skócia egyik legszebb virága férjhez ment egy tépett, kígyómart, tört csontvázhoz”.

Változatos ötletek lengik be a kötetet. Száraz meseszerű opuszaiban egyfülű, sánta a csacsi, a virágszál elkószál, és sír az ezüstsirály. Az elhunyt feleséget a kórház előtt naponta trappolva váró férfi szorongása pedig már-már kafkai víziójú. Az író hasonlatai szinte költőiek: „A tenger elmosódó hátterével egyre csupaszabb lett, mint egy nagy kiáltás”; „Olyan asszony volt, aki úgy él az ember mellett, mint valami hűséges, meleg őszi fény.” Három terjedelmesebb, kisregényekké is bővíthető írása – Csikorgó homok, Titok a szigeten, A novellista – meggyőzi az olvasót arról, hogy a Száraz Pál-féle „mikroprózák” hagyományos, tartós pillérei irodalmunknak.

A kötetet P. Maklári Éva rajzai illusztrálják.