Jézus érkezése fényt hozott a sötétségbe

– Az adventnek nincs jellemző ikonográfiai megjelenése a képzőművészetben, a szálláskereső Máriát és Józsefet többnyire nem is ábrázolták. A középkorban kötöttek voltak az ikonográfiai elemek, a reneszánsztól azonban egyre szabadabban térnek el a művészek az addig kialakult szimbólumrendszertől – mondta érdeklődésünkre Herth Viktória, a Művészetek Háza Veszprém művészettörténésze. Hozzátette, a reneszánszig a képzőművészeti alkotások elsöprő többsége a karácsonyhoz vagy a húsvéthoz kötődik, egyszerűen azért, mert ezek a tanítás eszközei voltak. 

Az ábrázolásokon megjelenő szereplők és jelképek viszont időről időre változtak. A legkorábbi Jézus születése-­ábrázolások az őskeresztények idejéből származnak, a kőkoporsók falainak faragványain jellemzően a Kisjézus szerepel jászolban. A legelső Madonna-ábrázolás a római Priscilla-katakombából való, 230–240 között keletkezett. Mária teológiai jelentőségét, vagyis, hogy Istennek adott életet, a 400-as években tisztázták, az állapotos Máriát azonban nagyon ritkán ábrázolták, hívta fel a figyelmet a művészettörténész. 

Az ókeresztények Máriát trónra helyezték, míg a Kisjézus felnőttként jelent meg az ábrázolásokon. A középkorban Jézust kis méretű felnőttként ábrázolták, majd idővel egyre inkább gyermeki vonásokat kapott, és a puttókhoz lett hasonló. A korai reneszánsszal megjelenik az ábrázolásokon az anya-gyermek kapcsolat, például ahogy Mária a földön fekvő Kisjézushoz imádkozik. Herth Viktória kiemelte, jelképes, hogy Jézus éjszaka születik, a sötétségbe az ő érkezése hoz fényt: az ábrázolásokon is a fény leggyakrabban a kisdedből árad ki és világítja meg a környezetét. Más betlehemi ábrázolásokon a csillagból érkezik a fény, de az is előfordul, hogy Szűz Márián halad át. 

József kezdetben ritkábban szerepel a képeken, a 6. századtól azonban egyre gyakrabban megjelenik, általában gyertyát tart a kezében, ami az élet lángját szimbolizálja. Előfordul, hogy a szülésnél segédkezik, de gyakrabban szerepel az alkotás hátterében, például ahogy asztalosmunkát végez. 

A pásztorok szerepeltetése szintén szimbolikus, azt jelképezi, hogy Jézus a szegényekért született. A „háromkirályok” – akik valójában bölcsek – száma az évszázadok során állandósult háromra, és az emberi élet három szakaszát – fiatal, középkorú, idős – jelképezik, míg egy másik felfogás szerint az akkoriban ismert három földrészt – Afrika, Ázsia, Európa – szimbolizálták. 

Az európai művészetábrázolásban az istálló a helyszíne Jézus születésének, a bizánci művekben barlang szerepel, ami egyes értelmezések szerint előképe Jézus feltámadásának is. Más esetekben a művészek a barlang előtt ábrázolják a jelenetet. 

Herth Viktória arra is kitért, hogy az első jászolt Rómában állították fel a 8. században, majd Assisi Szent Ferenc a 13. század elején a grecciói erdőben egy szalmával megtöltött jászol mellől prédikált Jézus születéséről. Ez a gesztus a keresztény vallás megközelítésébe is változást hozott, az érzelem szerepe ettől kezdve megnövekedett, míg a hívők részéről megjelent az átélhetőség igénye: a jászol előtt úgy érezheti a hívő, mintha ott lenne Jézus születésénél. Hagyomány végül később, a 17. századtól lett a jászolállításból.

 A művészettörténész elmondta, az ábrázolásokon megjelenő állatok szintén szimbolikus jelentőségűek az utólagos értelmezések szerint: az ökör a zsidó népet és a túlzottan szabályozott életet, míg a szamár a pogányokat és a bálványimádást jelképezte, Jézus születése azonban megszabadította őket ezektől a terhektől. 

Herth Viktória szerint nem kell egy műnek ikonográ­fiailag kötődnie az adventhez vagy a karácsonyhoz, hogy meghatározza az ünnep lényegét, így a belső csendet és az isteni értékeket: ezeket a tájképtől kezdve az absztraktig nagyon sok műalkotás képes továbbítani a befogadónak. A veszprémi Csendnapok rendezvénysorozat éppen azért jött létre, hogy az advent előtti időszakban minél többen megéljék a belső csendet és a harmóniát. 

A programsorozat részeként idén először a Művészetek Házában kiállítás is nyílt: a Dubniczay-palota Magtárában az önkormányzat tulajdonában lévő festményekből 24 olyan alkotást válogatott ki Herth Viktória, amelyek elismert helyi alkotók művei, s köthetők a belső csendhez. A január közepéig látható tárlaton mások mellett Bojtor Károly, Ircsik József, Udvardi Erzsébet és Vágfalvi Ottó művei is megtekinthetők.