Karácsonykor Isten Fia születéséért, az isteni irgalomért adunk hálát

– Kérdéseket teszünk fel magunknak: mit ünneplek karácsonykor? Kérdéseket teszünk fel Istennek: mit akar velem? Máté evangéliumának 2. fejezetében a király azt javasolja a bölcseknek, menjenek el és kérdezősködjenek a gyermek felől. Karácsonykor ne csak arról kérdezzük egymást, te mit sütsz, hányan ünnepeltek együtt, hanem érdeklődjünk az isteni gyermek felől, Isten akaratáról – fogalmazott a lelkész. 

Beszélt arról, hogy az ünnepen rengeteg fény vesz körül bennünket. Ma már nem csak kis gyertyákat gyújtunk, mindenhol égősorok világítanak. A betlehemi üstökös üzenete, hogy a hatalmas fényjelenséget csak három bölcs veszi észre, követi azt. Hiába van Istennek jelzése, a csillag csóváját csak azok tudják jól értelmezni, akiknek ez az isteni fény a szívükön keresztül mutatja az utat. 

– A karácsony nem magányos Krisztus-történet, a Krisztus-esemény ma is folytatódik. A betlehemi sötét hely az életünkhöz hasonlít. Néha úgy érezzük, hogy bennünket is átláthatatlan sötétség vesz körül. De ebbe a világba érkezik el Jézus, oda, ahol vagyunk, és azt akarja, hogy az ő szentségét, jelenlétét áldásként éljük meg. 
Závodi Zsuzsanna szólt a bizalomról és a biztonságra találásról. Két éve kaptunk először hírt a Covid-vírusról, azóta sokfajta bizalmatlanságot, távolságtartást éltünk meg, a templomi közösségek is óvatosabbak lettek, maszkot viselnek a hívek. Elmesélte, hogy református lelkészek advent idején imafonalat írtak, naponta zsoltárokat, imádságokat, gondolatokat gyűjtöttek össze. Idén azt a címet adták: Bizalom, bizakodás, biztonság. Körüljárták azt a kérdést, hogyan tudunk eléggé bízni, bízunk-e Isten szeretetében. 

– Tudom-e eléggé hinni, hogy Isten mindenből képes jót kihozni, életem az ő kezében van? A történelmi adottság Jézust halálra ítélte volna. Heródes kerestette a gyermekeket és megöletett minden kétévesnél fiatalabb gyermeket a környéken, de Isten akarata megmentő. Hiszem-e, hogy mindent, az életemet, a jövőmet, a pandémiát is ő tartja kezében? Le tudom-e tenni emberi kételyeimet? A lelkésznek is vannak kételyei, például kérdés, hogyan tarthatjuk meg a szentesti istentiszteletet, hányan férnek be a templomba, esetleg az udvaron tartsuk-e azt meg. A hit mindig bizalom is. Szemüveg, ami segít bennünket távolabb látni. Isten által jelent és jövőt kapunk, ami az ő kezében van. Nem tudjuk, mit akart Isten a pandémiával üzenni, de a legfontosabb üzenetet elmondta: Jézus az ő ajándéka, a legnagyobb csoda az életünkben. Ő átsegít a legnagyobb sötétségen, magányon, betegségen, halálon. 

A lelkész beszélt arról, hogy a külsőségek meghatároznak bennünket, a karácsonyfa is dekoráció. De vajon tudjuk-e, hogy ez is egy Krisztus-jelkép, Jézus örök szeretetének a jelképe? Ha tudjuk, hogy Jézus örökké szeret bennünket, akkor elfogadjuk a szívünkben való aggodalmat, a sötét gondolatokat, életünk árnyoldalait, mert isteni védelem alatt állunk. 

– Azt is elfogadom, hogy vannak hiányaim, de Jézus Krisztus ezeket be tudja tölteni, így tudok elindulni a másik ember felé. Tudok vigasztaló, segítőkész ember lenni. Amikor ez az isteni szeretet elkezd szétáradni a szívünkben, kimondjuk, hogy nem kell hozzászoktatni magunkat a rosszhoz. Mostanában sokat olvasom Pilinszky verseit. Az elmúlt két év hozzászoktatott bennünket a rosszhoz. Pilinszkynek van egy gondolata arról, hogy szívünk túlontúl hozzászokott a rosszhoz, legalábbis a közepeshez. Ami nagyjából működik, az már elég. Jézus éppen azt üzeni nekünk, hogy ne a közepeshez és a negatív tartományhoz szoktassuk a szívünket, igenis van öröm, ezen a karácsonyon éljük meg az örömöt. Jézus örömöt hozott ebbe a világba. 
Advent ideje és az ünnepi előkészület sokunk számára telik rohanással, idegeskedéssel, tolongással, vásárlással, türelmetlenséggel, munkahelyi év végi zárással, gyermekek iskolai programjain, különböző városi rendezvényeken való részvétellel. Sietünk, sok mindent akarunk időben és precízen előkészíteni. A háziasszonyok túlságosan elfáradnak, hogy meglegyen minden ajándék és az az ünnepi vacsora kerüljön az asztalra, amit már régóta terveztek. 

– Döntés kérdése, hogy mi az első számomra, mit engedek közel a szívemhez, a családomhoz. Befejezem a feladatom időben, nem az utolsó pillanatra hagyom. Az ünnep legyen ünnep, ne arról szóljon, hogy az utolsó napon is boltba kell szaladni. Adjunk időt az elcsendesedésnek, az egymás közel engedésének. Jézus közel akar jönni hozzánk. Túrmezei Erzsébet versét énekeljük a templomban: most nem sietek, most nem rohanok, most engedem, hogy szeressen az Isten. Merjünk döntést hozni, hogy nem sietek, bizonyos dolgokat le tudok tenni, amikor természetesen kötelező feladataim is vannak. Időt kell adni, fejben és szívben is. Leülni és hálát adni Isten Fiáért, szeretteimért, a közösségért, amiben élek, azért, hogy Krisztust dicsérhetem. Hálát adhatunk azért, hogy megajándékozott emberek vagyunk. 

Karácsonykor Isten Fia megszületéséért, az isteni irgalomért adunk hálát. Ez a gyermek azonban nem mesés képeslapra való történet csupán. Ő azért jött el, hogy bennünket megváltson és nekünk örök életet adjon. Ez viheti tovább a mi karácsonyi örömünket és boldogságunkat. A karácsonyi öröm kitart, újra és újra erőforrás lesz. 

– Karácsony a hálaadás ideje, de azzal is szembesít, hogy imádkozzunk többet és ebben az imádságban tartsunk ki. Mindig odamehetünk Jézus elé, odavihetjük az elkeseredésünket, életünk borongós, félelemmel teli időszakait, minden élethelyzetünket. Ez az isteni szeretet most is itt van. 2000 év óta Krisztust ünnepeljük, mert az ő szeretete visszavonhatatlan. Szűcs Ferenc professzorom mond- ta, vegyük komolyan, hogy ez a világ többé nem istentelen, mert Isten ott van benne. Isten itt van velünk. Örökkön örökké.