A festőművész iránytűje – A Balaton és a Bakony szépségei az apátságban látható alkotásokon

– A Balaton mellett nőttem fel, a Bakony ölelésében neveltem fel a már felnőtt fiaimat. Ezért szerettem volna először a közvetlen környezetemet megmutatni alkotásaimon, a többségüket a saját fotóim alapján festettem. A látásmódomat a fényképezés alakította. Édesapámtól a tizedik születésnapomra kaptam azt a fényképezőgépet, amit ő még az ő apjától. Azáltal kezdtem a világot pozitívan szemlélni. Akkoriban nem lehetett pár perc alatt több száz fotót készíteni, be kellett fűzni a filmet, meg kellett tanulni, hogy az élménynek, amit átélünk, hogyan örökíthetjük meg a legszebb, a legjellemzőbb pillanatát. Nekem ez segített abban, hogy személyiségem a jót felfedező látásmódra épüljön. Rajtunk múlik, milyen szűrőn engedjük át a minket érő hatásokat, eldönthetjük, hogyan alakítjuk nézőpontunkat. A nehézségek persze elkerülhetetlenek, az, hogy építkezni tudunk azokból, hosszú gyakorlás eredménye lehet, egyszerű mindennapi helyzetek révén szokhatjuk meg – mondta el a Szentgálon élő művész. Szemléletmódja érződik a kiállításának meghívójára került képen, amelyen felnagyítja számunkra a pipacsokat, a pillanat színeit, s így méltóságteljesen eltörpül a Badacsony a háttérben.  

A Zircen megnyílt kiállítás képein Robozné Erődi Ildikó festőművész a Balaton-felvidék, a Bakony-régió természeti kincseit, állatvilágát és épített örökségét jelenítette meg. Négy éve kezdett el festeni, s már régóta fittnessz-oktatással, egészségfejlesztéssel, aktív turizmussal, vendégfogadással foglalkozik. Nem csoda, hogy sokoldalúan közelít meg mindent, meggyőződése, hogy ez segíti neki mások megértésében. Több nézőpontból teljesebb, igazabb képet kaphatunk, bármit szemlélünk, bárkivel találkozunk, ez a fajta hozzáállás minden élethelyzetben lehetővé teszi az empatikus megközelítést – hangsúlyozta. A legfontosabb szerinte, hogy a természetben tanult meg sokmindent, annak törvényszerűségei által. Például a Balatonba merülve, a vízen átszűrődő fényben egészen másnak látszik minden. Ha ezt magunkban a tapasztalatok révén tudatosítjuk, a körülöttünk lévő világot, az embereket könnyebben megérthetjük, végső soron magunkat is – állítja. 

Festőművészként tudatosan tervez, egy-egy évre egy-egy projektet, így 2021-ben Példaképek címmel készített sorozatot, például Felméry Lili balerinát és Radics Gigit megfestve, 2022-re készült el a Tájoló című sorozat. Ez is egyfajta iránymutatás. Az értékek mellett nem szabad csak úgy elmenni, amik karnyújtásnyira vannak, szebbé tehetnék a mindennapokat, de sokszor épp a természetesnek tűnő meglétük miatt hajlamosak vagyunk nem tudomást venni róluk – szögezte le és hozzátette: 2023-ra is megvan az ötlete. Akkor lesz Veszprém Európa Kulturális Fővárosa, ezért akvarellsorozatot készít történelmi központjáról, történetéről. Így járul hozzá a rangos címet elnyert város ünnepéhez. Saját születésnapját egyébként kiállítással szokta ünnepelni, saját kertgalériájában. Ilyenkor gyakran rózsát kap ajándékba, s mivel ez a virág többféle értelmű jelkép, szeretne egy képsorozatot festeni Rózsák a kertemből címmel. S a jövőre vonatkozó elképzelései apropóján megemlíthetjük, hogy a veszprémi Agórában tavasszal lesznek láthatók alkotásai. 

Tervszerűség, tudatosság jellemzi Robozné Erődi Ildikót. Az apátsági látogatóközpontban, az arborétum bejáratánál körbe rendezte húsz festményét, középre helyezve azt, amelyik a ciszterci monostor templomát ábrázolja, épp abból a szögből, ahol most a festmény áll, ahogyan onnan látszik, levelek koszorújában. Mégsem mentesek a spontán benyomásoktól művei. Érzékeltetik, mennyire változatos vidék a Balaton partja és a Bakony, a köztük lévő rész, és nem csak az évszakok változása következtében mutatja sokféle arcát. A képeken szerepel a Gaja szurdoka, egy adventi estén szolidan fényes veszprémi, belvárosi utcarészlet, a reggeli zúzmarás erdő gyorsan olvadó állapotban, a somlói vár, egy tési malom, a fűzfői öböl.  Apróságokat, töredékidőket tud megragadni a művész, aki egy órán át gyönyörködött a Balatonban délidőben tollászkodó hattyúk menyasszonyi készülődést idéző látványában, és felnagyított festményén abból egy momentumot. Apróságokra fókuszál, így a személyességet, a pillanatnyiság erejét tükrözi. Festményei többségéhez családi kirándulás élményei kapcsolódnak, azok jutnak eszébe, ahányszor csak rápillant azokra, a kedves történetek, mi pedig, ha megcsodáljuk a képeket, hatásukra a sajátunkat szőhetjük tovább.  

– Érdekes, de számára az alkotás lelassulás. Akik ismernek, tudják, dinamikusan élek, akár átszáguldanék az országon, mert legszívesebben futócipőt veszek vagy kerékpárra ülök, közel állnak hozzám ezek a mozgásformák is. Olykor azonban a másokra jellemzőbb ritmust kell megtalálnom, a közös örömteli élet érdekében. S ugyan a festészet magányos tevékenység, utána a képeket megoszthatom nagyobb közösséggel. Eleinte csak családtagjaimnak mutattam meg azokat, az elsők ugyanis arról szóltak, hogy jó egyedül megélni az alkotás folyamatát. Aztán kezdték mások is megismerni munkám eredményét és kiderült, örömet okoz nekik, ami újabb inspirációt adott – fogalmazott a művész.