Nincs rosszindulatú versengés, nincsenek különbségek: csak a zene számít

A rekkenő hőségben is kitartottak a nézők, és habár kevesebb létszámban, de a délután kezdődő versenyzői koncerteken is voltak nézők az elmúlt három napban. Fontos verseny ez, hiszen a szakma és a közönség elismeréséért is harcolnak a fiatal titánok, összesen húsz formáció. Találkozhattunk régi motorosokkal és frissen felfedezettekkel is, mint a Wolfolks, akik tavaly is rabul ejtettek minket, vagy Géem, akiért tavaly minden nő rajongott.

Idén a legviccesebb nevű banda díját a Tibi and the Otters nevű csapat nyerte el részünkről. Tudniillik ők egy csapat Űrvidra, akik a soul, funk, folk és rossz szóviccek hajtotta űrhajójukon járják a Vidraűrt. A formáció 2021-ben, Budapesten nyerte el jelenlegi alakját, és hamar berobbant a Magyarországi zenei életbe. Megjárták a 2021-es Veszprémi Utcazene Fesztivált, zenéltek a Budapesti Szabadság Téren, és idén teltházas koncertet adtak a Pótkulcsban és a MANYI Kulturális Műhelyben. Zenéjük többek között a soul, funk, jazz, amerikai folk, rock, és indie műfajokból merítkezik.

A kora délután okán sajnos csak kevesek láthatták Mehringer Marcit csütörtök délután, de bízunk benne, hogy az elmúlt három napban azért megtalálta a közönségét. A pécsi származású fiatal zenész már gyerekkora óta ír saját dalokat, neve az X-faktor tavalyi évadából lehet ismerős többek számára, ahol a negyedik helyig menetelt. A műsor után Marci célja minőségi popzene készítése, olyan nyugati szintű muzsika, amely elér az igényes zenét hallgató rétegekhez. Dalaiban a szövegek olyan érzelmek köré fonódnak, amelyekkel a saját korosztálya, a 20-as évei elején járó fiatalok nap mint nap találkoznak. Biztosíthatunk mindenkit, hogy az idősebb korosztály is jócskán át tudja élni Marci dalait, és nem mellesleg egyedi orgánuma és kedves megjelenése üde színfoltja volt a fesztiválnak.

A kedvenc muzsikusunka már az esti műsorsávban találtuk meg. Daniel Dochertyt nehéz eltéveszteni, átható tekintet, sármos arcélek, és elképesztően magával ragadó hangszín. A koncertjének első pillanatától úgy éreztük, mintha egy furcsa romantikus film főszereplői lennénk. A ’92-ben Glasgow-ban született Daniel Docherty visszatérő vendége országunknak, és nagy rajongója Budapestnek. Olyannyira, hogy 2017-ben, amikor a Szigeten játszott, Hold me című számához ott készített videóklipet, ami gyakorlatilag elmenne egy országimázs, illetve hát fővárosimázs filmnek is. Az értelmes-érzelmes, akusztikus gitáron előadott folkpopban utazó Daniel is utcazenészként kezdte, és hiába fedezték fel (a jó nevű amszterdami [PIAS] kiadó), hiába játszik „rendes koncerteket” is, ha megérkezik egy új városba, szeret mindig utcazenélni is a fellépése mellett. - Számomra az utcai zenélés a legkomfortosabb és legélvezetesebb dolog. Így tudok dalokat írni, és mindjárt ki is tudom próbálni a publikum előtt. Nagyon szeretem azt, hogy ilyen szabadon, ilyen spontán alkothatok – mondja Daniel, aki érzékeny művész, és csupa szív srác.

Az Utcazene fesztivál annak ellenére, hogy rengeteg embert vonz, és nagy tömeg alakul ki néha-néha, nem egy átlagos fesztivál. A fellépők ugyanolyan résztvevői az esti buliknak, mint bármelyik más fesztiválozó. Életre szóló barátságok köttetnek itt minden évben, és együtt örül versenyző, fellépő és néző is a győzteseknek, akiknek a kilétét szombaton este ki is hirdetik.