Tárlat nyílt a nyolcvanéves művész alkotásaiból

Ézsiás István Vináron született, 1962-ben érettségizett a Türr István Gimnáziumban, 1958 és 1968 között a Pápai Képzőművész Körben először Kégliné Kalmár Annánál, majd Hénel Gusztávnál tanult rajzolni, ezt követően A. Tóth Sándor képzőművész körébe járt, ahol a XX. századi képzőművészet különféle irányzataival ismerkedett meg. Egyéni kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában, Győrben és Amszterdamban is. Műveit őrzik a Magyar Nemzeti Galéria pécsi, győri és más vidéki múzeumok gyűjteményében, több, nagyméretű plasztikája található köztereken. 

A pápai kiállításon a szép számban megjelenteket Mayerné Pátkai Tünde igazgatóhelyettes köszöntötte, majd Sápi Panna zongorajátékát követően Hegyeshalmi László festőművész, grafikus méltatta a művészt.

– Tizenhét éves voltam amikor Istvánt megismertem, sok inspirációt adott, hogy én is ezt a pályát válasszam – mesélte Hegyeshalmi László. – Mindig irigyeltem fantasztikus energiáját, szellemi pezsgését. Ha be kellene sorolni személyét és műveit, akkor azt mondhatnánk, hogy konstruktőr, tehát ha megnézzük alkotásait, mindegyikre az építés és a konstruálás jellemző. Speciális eszközöket, ipari technológiákat használ a művek kivitelezésénél, melyek mégis nagyon személyesek, bensőségesek.

Ézsiás István azt mondta, bárhová is sodorta az élet, lélekben mindig pápai és veszprémi maradt.

– Nyelvek, utazás, kapcsolatok – ha röviden kellene összefoglalnom, mit tanultam A. Tóth Sándortól ezt a három dolgot említeném – emlékezett a művész. - Szorgalmazta, hogy nyelveket tanuljunk, hiszen azok elengedhetetlenek a külföldi kapcsolatokhoz, erre törekedtem is, melynek köszönhetően előbb a műveim, majd én is számos országban megfordultam, ahol sok kapcsolatot teremtettem. Azt is megmutatta, hogyan lehet egyetlen dinamikus, gyors mozdulattal a látványt megragadni, ebben is nagymester volt – mondta Ézsiás István.

A megnyitóhoz könyvbemutató kapcsolódott, Ézsiás István szobrainak fotóalbumát tekinthették meg az érdeklődők.