Ötszáz éves herbárium Könyvforgató – Régiségek és ritkaságok az apátságból sorozatunkban

A Ciszterci Műemlékkönyvtár gondolatrejtekének betűkoreográfiái közül ezúttal egy herbáriumot vizsgáltunk meg közelebbről Németh Gábor igazgatóval.
Zirc középkori apátsága a török időkben nagyrészt elpusztult, lakatlanná vált. A hódoltság után Szilézia leggazdagabb ciszterci apátsága, Heinrichau (ma Henryków) vállalta magára a második alapítás nehéz feladatát. A szerzetesek azonban már nem a régi épületet újították fel, hanem attól mintegy száz méterre egy teljesen új, barokk monostort emeltettek. A négyszög alakú, kétszintes, belső udvaros épület emeletén kapott helyet a könyvtár- és gyógyszertárszoba is. Az anyaapátságból küldték Lukácsot, az orvost, hogy szükség esetén segítségére legyen a beteg testvéreknek. Feltételezhetjük, hogy Lukács testvér, azaz Lucas Elger ékezésével előtérbe kerültek a gyógynövények, amikhez hasznos ismereteket nyújtottak a herbáriumok. Ezekből a mai bibliotékában is megtalálható jó pár darab. Ilyen például egy kolligátum, azaz egy olyan könyv, amiben egy vagy több művet kötöttek egybe. Amelyet most bemutatunk, annak az első része egy herbárium, amit még Elger fráter nem használhatott szerzetestársai gyógyítása során, mert Németh Gábor kutatásai szerint csak a XIX. században kerülhetett Zircre, de a gyűjtemény jeles darabjának számít.

Tudását németről latinra lefordította

A herbárium Theodor Dorsten munkája, tudását helyenként németről latinra fordította. Észak-Rajna-Vesztfáliában született, valószínűleg szerény körülmények között élt, mert az erfurti egyetem anyakönyvébe a szegény és nem sokat fizető hallgatók közé írta fel magát, majd 1531-ben már a marburgi egyetem orvosi karán tanít medicinát, 1542-ben az intézmény tanárainak vezetőjeként és egyetemi professzorként szerepelt. Kasselben telepedett le és orvosként dolgozott haláláig. Botanikai írása gyógynövények és más egyszerű, gyógyászati felhasználású dolgok leírását, élethű ábrázolásokat tartalmaz, jeles görög és latin szerzők ismereteit gyűjti egybe, egészíti ki tapasztalatokkal, új megfigyelésekkel, felfedezésekkel, illően elrendezve, azaz növényenként ismétlődő egységes szerkezetben. Frankfurtban Christian Egenolff nyomtatta ki 1540 márciusában. Ő Frankfurt am Main első letelepedett nyomdásza volt, Európa mai könyvfővárosában. 

A herbárium figyelemre méltó beszámolót nyújt a XVI. századi botanikai és gyógyszerkönyvi ismeretekről. Ábécérendben több száz gyógynövényt ír le a gumókkal együtt, de találhatunk a kötetben fűszereket, gyümölcsöket, dióféléket, néhány gombát és növényi eredetű folyadékokat, mint például ecetet, gyantát, mézet, és a felsorolásban ott van a sajt és a víz is. A leírások különböző görög, latin és német elnevezéseket, ókori és korabeli tekintélyek hivatkozásait, fizikai és gyógyító tulajdonságok leírását, gyakran gyógyszerrecepteket tartalmaznak. Minden növénynél a szép illusztráció mellett megjelöli a szerző a temperamentumot, de ezt a latin szó ezúttal nem vérmérsékletnek, hanem hatásfoknak fordítható.

Meghűlt mellkasra, álomkórra, borban főzve

A borsikafűről leírását Németh Gábor lefordította. Aszerint a kakukkfű egyik fajtája, állítólag a szatírokról kapta a nevét, mivel Vénuszra tesz hajlamossá, azaz vágyakozásra késztet, vagy a jóllakottságról (saturitas) nevezték el, amelyben a vágy jelen van. Hasznos gyógynövény, zsenge, kék virágokkal, a törzsről növő levelekkel, sok magot terem, a sziklás helyeket kedveli. A természetből a kertbe átültetve megél, de nem olyan szapora. "Hőhatása felmelegít és kiszárít a negyedik fokon. Kolosztrummal,  előtejjel együtt a meghűlt mellkasra kenjük, gyógyítja azt. Az ájultakat meggyógyítja, ha isznak a szerből. Így szedve jótékony hatású a máj-, a lép- és a gyomorbetegségek ellen, megtisztítja az asszonyi helyeket. Várandósok kerüljék a növényt és az illatát. Borban főzve, lebénult testrészre kenve, megszünteti a fájdalmat. Ugyanezt porrá zúzva és a gyomorra téve a halott magzatot is elűzi és vizelethajtó. Borban adagolva és a fejüket gyakran ezzel borogatva a halálos álomkórban szenvedőket felébreszti. Émelygő gyomorra tojással vagy italban fogyasztva. Olyan állatok ellen, amik fullánkkal szúrva támadnak, hasznosan nem alkalmazható. A borsikafű és a kakukkfű a szegények fűszerei, amelyekkel, ha különböző ételeket készítenek, étvágyat keltenek, felébresztik a szerelmet.”

Kézzel írt jegyzetek és a kirurgus pecsétje

A zirci példányt sokat forgathatták. Ezt bizonyítja, hogy alaposan megjegyzetelték. Érdemes a tintaminőséget figyelni, több korból származnak, több tulajdonosa volt a herbáriumnak. Amit fontosnak tartottak benne, aláhúzták vagy a sorok szélére x-et tettek. Több latin és német nyelvű kézírás azonosítható, sőt, valaki magyarul is jegyzetelt, főleg a növények neveit, gyakran több változatban. Egy-két recept szerepel még kézírással, például a legvégén van egy érdekesség, egy kámforkrém leírása németül. A több tulajdonos közül csak egy neve maradt fent a könyvben, Johann Ludwig Laughauser chirurgusé. A sebész 1772-ben viaszpecsétjével megerősítette tulajdonlását, méghozzá különleges korabeli megoldással: a könyvlapra öntötte a viaszt, arra tett rá vékonyabb papírt és csak utána nyomta rá a pecsétet. 

Mai tudásunk a gyógynövényekről jórészt már akkoriban, a könyv születésekor, sőt jóval korábban megvolt. Szerepel lapjain, amelyeket kíváncsian forgattunk, több ismerős növény, több pedig felismerhető, de más névvel illették, mint amit ma használunk rá. Például benne van az ökörfarkfű, a papcseresznyefű, a gyömbér, a csombor, az ebszőlő, a fekete üröm, a gyöngyvirág, a citrom, a pitypang, a barátfejűfű, a turbolya, a fekete nadály, a tyúkhúrfű, a fahéj, a szarvasláb, a birsalma, a krókusz, a sáfrány, a kömény, a földi bodza, a törökszilva, a datolya, az ezerjófű és a prüsszentőgyökér, ami szájban elolvadó és fulladozásra jó. A kolligátum második része több betegséget, több lázas kórt is tárgyal. "A művészet örök, az élet rövid" híres mondást aláhúzták és ima is szerepel benne, azt is fontosnak tartották ugyanis gyógyításkor. A XVIII. században a kötetet átkötötték, gerince pettyes bőrt kapott, metszését az akkori divat szerint pirosra festették, amihez satuba kellett fogni, hogy ne folyjon be az oldalakra a festék.

Rómeó és Júlia Lőrinc barátjának is volt

A Shakespeare-idézetből tudjuk, hogy "A természet varázsát ontja bőven. / A fűben, a virágban és a kőben. / Ó nincs a földön oly silány anyag, / Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;". E sorokat mondja a Rómeó és Júliában Lőrinc barát, aki tetszhalált okozó szert készít a szerelmeseknek gyógyfüvekből. De mi is az a herbárium, Kräuterbuch avagy füveskönyv? Szakértőnk kifejtette, hogy olyan mű, amely a növények nevét és leírását adja meg, bemutatja gyógyászati hatásukat, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket. Recepteket adhat gyógynövénykivonatokhoz, tinktúrákhoz, főzetekhez, ásványi és állati eredetű gyógyszereket tartalmazhat. Gyakran illusztrálták, hogy segítsék a gyógynövények azonosítását. 

A növények gyógyászati célú felhasználása több ezer évre tekint vissza. Az ókorból két jelentős szerzőt érdemes megemlíteni, később sokszor hivatkoztak rájuk. Peganosz Dioszkoridész görög katonaorvos és szakírót a farmakognózia (gyógynövény- és drogismeret tudománya) atyjaként tiszteljük. Caius Plinius Secundus római író és polihisztor enciklopédikus természetismereti műve mintegy kétezer korábbi tekercsben található ismeret szintézise, amibe még a mítoszok és a néphagyomány is bekerült. A középkori munkák főleg ezeket a klasszikusokat követték és a nyomdászat feltalálása a herbáriumok nagy korszakát hozta el. 

A zirci apátságban lévő Ciszterci Műemlékkönyvtárat az Országos Széchényi Könyvtár működteti, a sorozatunkban bemutatott kötetek itt kiállítva megtekinthetők.