Énekmondók emlékezete Bakonybélben

A  kilencedik Énekmondók emlékezete Bakonybélben azért volt különleges és meglepően sokakat vonzó - ennyien még soha nem voltak ezen az eseményen -, mert idén először egész napos családi rendezvénnyel emlékeztek meg a település díszpolgáráról. A két egymással összefonódó programfüzér a Légy ma gyerek és a 20. századi krónikás alcímet viselte, amelyben nemcsak a zene, hanem a hagyományok, a játék és a mese is szerepet kapott és sokakat vonzott. Cseh Tamás idén lett volna nyolcvanéves.  

A délelőtt és délután a Salföldi Kopjások és a Pápai Lovasíjászok bemutatójával tarolt a nézők körében. Mindvégig kézműves és őstermelő kirakodóvásárral, kézműves-foglalkozásokkal várta az esemény a közönséget. A könyvtárkuckóban Cseh Tamás Csillagokkal táncoló kojot című könyvéből indián meséket olvastak fel a pápai S.K. Társulat tagjai. Délután  a MárkusZínház az Égigérő fa című népmese bábfeldolgozásával felnőtteket is szórakoztatva aratott nagy sikert. A programban visszatérő vendégként a Musica Historica Régizene Együttes lépett fel nagy sikerrel, akárcsak a bakonybéli Szent Mauríciusz Kórus és az Ethnokor együttes. Benedekffy Katalin operaénekes, Kányádi Sándor unokahúga a költő és Erdély szellemiségét idézte meg népdalokkal, verssel. A költőlegenda 1974-ben járt a településen, és Folytonosság című vándorköszöntő kapuverse fogadja a látogatókat, csendre, békére, lelki feltöltekezésre vágyó turistákat, zarándokokat a Szent-kútnál.

Márkus Zoltán polgármester köszöntője után a Resti Kornél zenekar lépett fel. Ők szintén visszatérő vendégei az Énekmondók emlékezete programnak, melyet Kátai Zoltán hívott életre kilenc éve. Róla is megemlékezett a zenekar, akárcsak a Bordó Sárkány együttes. Energikus, fergeteges fellépésük fesztiválhangulatot teremtett az erdőben. Táncoltak, énekeltek a színpad előtt a nézők, a csapat rajongói. Este Cseh Tamás és Bereményi Géza Jóslat című műsorának 1985-ös koncertfelvételeiből tekinthettek meg részleteket a nézők, majd a tábortűz mellett Mülhauser Martina a közönséggel együtt énekelte a legendás zenész dalait.

Egy olyan helyen, a Szent-kútnál, ahol gondolatban most is egy gitáros kísérte mindenki sorsát, életét, mosókonyhától albérletig, presszókig, amikor a szerelem is csak csönddé válik. Hallhatták lélekben a nézők: csak tíz év múlva ne ez a dal legyen. És a lélek azt felelte vissza: száz év múlva is ez a dal legyen. 

Mert azóta is örökké boltba sietünk, albérletet fizetünk, levelet küldünk nővérünknek, apa kalapjában, ócska cipőnkben. Cseh Tamás pedig ránk tekint, hiszen útra kelt a jobbik részünkkel. Varázslóként, az énekmondók naplovagjaként. Ahol az indián dobok ritmusa repít a végtelenbe. Nincs légszomj, csak égszomj. A varázstalanított világ örök körforgásában. A dalnokok álmaival Bakonybélben.

Varga Róbert