Látványos installáció a veszprémi Kossuth utcán

Egészen a trianoni békediktátumig Temesvár számított az ország Budapest utáni második legjelentősebb gazdasági-kulturális központjának. A XIX. század végén, a XX. század elején minden adottnak tűnt ahhoz, hogy Temesvár igazi, modern világvárossá nője ki magát. A történelem azonban hosszú-hosszú időre zárójelbe tette ezeket az álmokat. Ma a negyedmilliós lélekszámú, eredetileg is soknyelvű és -nemzetiségű város ismét Európa egyik legizgalmasabb és legprogresszívabb helye. Idén Veszprémmel együtt Európa Kulturális Fővárosa.

Hála az autópályáknak, a két város közötti nagyjából 400 kilométer már nem olyan riasztó távolság, a high-tech telekommunikációs eszközök jóvoltából pedig – ha csak virtuálisan is – szinte belehelyezhetjük magunkat az ottani életbe. Ez önmagában jó, de messze nem elég. A barátságok, a kötődések kialakulásához elengedhetetlenül szükséges a személyes kapcsolat, a jelenlét a másik természetes közegében. A mai, az egyénekre a benyomások és információk feldolgozhatatlan özönét zúdító világban persze nem egyszerű lelassítani és figyelemmel egymás felé fordulni. A temesvári Silviu Barbul koncepciója alapján készült, 19 darab, három méter magas fényoszlop alkotta, hét méter hosszú, október 25-ig álló installáció pontosan erre szeretné felhívni a figyelmet. A moduláris fémszerkezet egyfajta alagutat képez, amelynek bejáratai felett a „Let’s get lost in Timisoara”, illetve a „Let’s get lost in Veszprém” felirat szerepel. Képzeljük el, hogy Temesváron állunk, a másikon ott van Veszprém. Vagy fordítva. Aztán menjünk át a színes, villódzó fények alatt. Többször, oda-vissza. Senki nem nevet majd ki. Dante Isteni színjátékának híres szavait kiforgatva: ki itt belépsz, töltsön el a remény!