Felvette a harcot a leukémiával: a festés segíti a gyógyulását a Veszprémben élő festőnek

A Dnipro Országos Ukrán Kulturális Egyesület a minap különleges kiállítást hozott tető alá az Agórában, hiszen arról maga a főszereplő, a falakra aggatott képek alkotója hiányzott. Tegyük gyorsan hozzá: kényszerű távolléte igazolt volt. Micsik Yevheniiának tavaly év végén villámcsapásszerűen változott meg az élete, mikor is rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. Azóta az otthon melegéből időről időre kórházak kórtermeinek rideg világába cseppen. Így volt ez most is, de mandulagyulladása okozta fájdalmát elnyomva üzent az esemény résztvevőinek, hogy azon érezzék jól magukat.

– Zsenyka egy bájos, energikus, kreatív, azonban titokzatos nő is, akiről mára tudjuk, hogy optimista, erős és bátor harcos is – mondta a megnyitójában Egresi-Negre Marianna pedagógus-filológus, aki szintén Kárpátaljáról származik, és segíti barátnője magyarul tanulását. Mesélt Yevheniia családjáról, kiderült, hogy a nagyapja a kijevi nemzeti egyetem alapítója volt, és egykoron a szociológia- és történelemprofesszor fedezte fel benne a festői tehetséget. Mindig ösztönözte az unokáját, hogy készítsen természeti témájú képeket, de a fiatal festő időközben felnőtt, és megfeledkezett művészi hajlamáról. 

Az alkotó a magyar ajkú, ugyancsak imádott nagymamája halála után döntött úgy, hogy hazánkat választja otthonául. Itt ismerte meg a férjét, akivel a bakonyi vármegyeszékhelyen laknak – egészen 2022 decemberéig boldogságban. Azóta a mindennapjaikban az aggódás és a félelem lett úrrá, mert az őt rettegésben tartó kór ellen nincs biztos gyógymód. A festő ellenben úgy véli: a kedvenc időtöltése fontos szerepet játszhat a gyógyulásában, így mikor a rögös úton ereje engedi, kezébe veszi az ecseteket. Hobbija a lélekkel és a szellemmel való kapcsolat forrása. Alkotásai pozitívak, nem csak színekben pompáznak, ám élettel vannak tele, az élni akarást tükrözik. Produktivitása lehetőséget ad arra, hogy meglássuk a szépet, megismerjük Kárpátalját, de a művész a képein a lelkét is megnyitja. 

Később Yevheniia azon gondolata is tolmácsolásra került, hogy hálával tartozik családjának, barátainak, a mellette máig kitartó munkaadójának, az ukrán diaszpórának, illetve az őt kezelő orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak is, akik megtanították arra, hogy ne csak féljen és sírjon, hanem, harcoljon is az életéért. Azóta tudja, hogy a boldogság egyenlő az egészséggel.

Micsik Yevheniia élni akarása példaértékű, nap mint nap szembeszáll a betegségével, mert szeretne győztesen kikerülni ebből a csatából, és újra teljes értékű életet élni. A képei november 30-ig tekinthetők meg, amiket egyúttal fel is ajánl, de nem a saját gyógykezelésére, hanem a szülőföldjén nehéz helyzetbe került családok megsegítésére.