Elismerés Dervalics Róbertnek és a Művészklubnak Balatonfüreden

– Nemzeti imádságunk, a Himnusz születésének évfordulóján, azért gyűltünk össze, hogy ünnepeljünk. Felmerülhet a kérdés, mit is ünneplünk? Kölcseyt? A Himnuszt? – kérdezte Cserép László. Azt mondta, csak az a közös múlt lehet a közös jelen és a közös jövő alapja, amelyet Kölcsey megrendítően szép verse is felidéz, ezért volt nagyon fontos kezdeményezés, hogy a Himnusz születésének napján ünnepeljük a magyar kultúrát. – Akkor, közel négy évtizede talán ez még teljesen egyértelmű volt majdnem mindenki számára, de ma a nemzet fogalma megint kezd szitokszóvá válni, a kultúrát majdnem teljesen háttérbe szorította a tömegkultúra és a tömegmédia, amely megállás nélkül zúdítja ránk az olcsó bóvlit – emelte ki. 

A szónok beszélt a kultúra globális világban betöltött szerepéről. Szerinte a mai ember kultúrája üres és lényegtelen, elszakadt az élettől. A műveltségben sem érvényesül a szellemi nagyság, ezért külsőleges, azaz felszínes marad. Ennek megfelelően a kvízvetélkedők információlovagjai, a kereskedelmi tévék celebjei sokak példaképei. Cserép László utalt még a háborúkra, a járványokra, melyek szintén kedvezőtlenül érintik az emberiséget. Egy idézettel kiemelte, nem a gazdasági fenyegetettség a legveszedelmesebb, hanem a szellemi, a kulturális és leginkább a vallási. 

– A szellemi, kulturális fenyegetettséggel csak akkor tudunk szembenézni, ha tisztázzuk és megerősítjük, hogy mit jelent az embernek, s nekünk a kultúra, a haza – fogalmazott a szónok. Hozzátette, az otthon tulajdonképpen a haza. Ahol születtünk, ahol családunk, rokonaink, közösségünk szeretetébe beburkolózhatunk, biztonságban érezhetjük magunkat, ahová vissza akarunk térni, ha máshol vagyunk. Az, hogy milyen az otthonunk, a hazánk, a kultúránk, rajtunk múlik, miként az is, hogy milyen a településünk. Ha a nagyvárosok tereire, falaira, épülethomlokzataira nézünk, látjuk, reklámok, óriásplakátok, villódzó digitális képek lepték el őket, kiölve a még meglévő szakralitást. A templomokat lebontják, illetve koncertteremnek, áruraktárnak használják őket. – Pedig az igazi település olyan, amelyben Isten közöttünk lakozik, ellenkezőleg megszűnik otthonná lenni – hívta fel a figyelmet. Cserép László szólt még a művészetek, az anyanyelv jelenőségéről is. 

– Őrizni és védeni kell hagyományainkat, nyelvünket, szokásainkat, népművészetünket, zenénket, irodalmunkat, képzőművészetünket, ünnepeinket. Őrizzük meg magyarságunkat, hazaszeretetünket, hitünket. Vigyázzunk arra, hogy a magyar kultúra napja ne jusson a kiüresedett, formális megemlékezések sorsára, arra, hogy a Himnusz ne legyen egy a kötelezően megtanulandó versek közül – hangsúlyozta. 

Az ünnepi gondolatok után Bóka István polgármester átadta a Balatonfüred kultúrájáért kitüntetést, amit Dervalics Róbert, a Füred Dixieland Band alapítója, vezetője vehetett át, a Művészklub pedig a város díszoklevelét kapta meg. Utóbbi nevében Nagy Sándorné titkár vette át a rangos elismerést. Mindezek után Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész fantasztikus előadással ajándékozta meg a közönséget.  Az ünnep fényét emelte, hogy a Reformkori Hagyományőrzők Társasága teljes létszámmal és korabeli viseletben jelent meg. 

Balatonfüreden már délben megkezdődött az ünnep, amikor Kontrát Károly országgyűlési képviselő, valamint Hári Lenke és Holczer András alpolgármesterek koszorúkat helyeztek el Kölcsey szobránál, miután diákokkal együtt elénekelték a Himnuszt.