Színházból mozit?

Mindezt Szendrő Péter építészmérnöktől hallhattuk, aki annak idején a felújítás megtervezésével megbízott Középülettervező Vállalat (KÖZTI) szakembereként szembesült a komoly fejtörést okozó körülményekkel. Sajnos nem volt annyira képtelen a címbéli ötlet, ha tudjuk, miféle nehézségek adódtak. 

A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett épülethez azt megelőzően utoljára 1953-ban, mintegy tűzoltásjelleggel nyúltak hozzá, hogy legalább használható legyen. Az 1961-től önálló társulattal működő színháznak öltözőkre, raktárakra, irodákra és műhelyekre volt szüksége, amelyeket az erősen behatárolt tér okán szükségmegoldásokkal zsúfoltak be. Ilyenek ugyanis nemigen álltak rendelkezésre, tekintve, hogy az 1908. szeptember 17-én megnyílt, Medgyaszay István tervezte, szecessziós stílusú, közadakozásból felépített létesítmény nem kifejezetten színháznak épült, hiszen ott társasági eseményeket, bálokat is óhajtottak tartani. Mivel keringőzni bajosan lehet lejtős felületen, a nagyterem padlója sík volt. (A színházi előadásoknál úgy négyszögesítették a kört, hogy egy dobogót toltak be és ahhoz rögzítették a székeket. A „profiltisztítás” után annyi változott, hogy az alkotmány állandóan a helyén maradt.) 

Önmagában tehát már az igazi színházi nézőtér kialakítására alkalmatlan padló feladta a leckét. Az egyébként csodás, az építéskor forradalmi innovációnak számító előregyártott vasbeton, légmentes üvegezésű ablakokat függönyökkel takarták el, ami szintén nem volt szerencsés. Mindehhez jött még az épület gépészeti elavultsága, nagyon leromlott állapota. A sokasodó kérdőjelek láttán vetették fel Szendrő Péterék annak lehetőségét, hogy a színház zöldmezős beruházás keretében kapjon egy teljesen új épületet, a régi pedig a renoválást követően moziként működjön tovább, ha már úgyis eldöntött dolog volt egy új mozi létrehozása. Ebbe viszont nem mentek bele az illetékes hatóságok.

A szakemberek 1977-ben tették le az asztalra a tanulmánytervet. A főépület megújításának terve 1982-re készült el. A hosszan elhúzódó folyamat hűen jelzi, hogy az összes érintett milyen hatalmas fába vágta a fejszéjét. A rekonstrukció kivitelezési felelősének a Veszprém Megyei Beruházási Vállalatot jelölték ki, amelynek több mint félszáz szervezettel és vállalattal – amelyek között külföldiek is akadtak – kellett szoros együttműködésben tevékenykednie. Az építési munkálatokat a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat kezdte el. Nagy könnyebbséget jelentett ugyanakkor, hogy a rendkívül összetett kihívás megsokszorozta a résztvevők lelkesedését és elszántságát. A Magyar Művészeti Akadémia Veszprémi Munkacsoportjának beszélgetésén részt vett Szenes István úgy emlékezett vissza, hogy valósággal a tenyerükön hordozták őket, a fiatal szakembereket a helyi érdekeltek, köztük Hegyeshalmi László, a színház akkori igazgatója, a kitűnő színművészeket tömörítő társulat, valamint Csejtei Imre kivitelezési vezető. 

Egyáltalán nem mellékes körülményként a nagy hatalmú megyei párttitkár, Pap János is teljes mértékben támogatta az ügyet. Hozzá nem értő lévén, szerencsére megmaradt jóindulatú külső szemlélőnek, ami nyilván némileg megnyugtatóan hatott Szenes Istvánra, aki számára 1984-ben, a főépület felújításának megkezdésekor indult el a saját bevallása szerint a teljes pályafutását és gondolkodását meghatározó nagy kaland. A belsőépítész munka- és alkotótársai a zseniális építész örökségét organikusan, méltó módon kívánták továbbvinni. A cseppet sem egyszerű vállaláshoz Medgyaszay korabeli vázlatai biztosítottak fogódzkodót, amelyekből kiderült, hogy az elképzeléseiből – talán a költségvetés túllépése miatt – nem minden valósulhatott meg. Ezek közé tartozott a páholysoron látható textil falikép, amelynek utólagos elkészítésére Szenes Zsuzsa és Gönczi András textiltervezőket kérték fel. A mai Petőfi Színház talán legikonikusabb ismertetőjegye, a jellegzetes Medgyaszay-motívumokat megjelenítő kerámiaburkolat – amely modern formában a nemrégiben átadott NézőPontban is felbukkan – azonban a felújítás gyümölcse. A Szekeres Károly Munkácsy-díjas keramikus tervezte, ideális akusztikai tulajdonságokkal rendelkező kerámiák a pécsi Zsolnay-gyárban készültek olyan minőségben, hogy hibátlanul vészeltek át három és fél évtizedet. Ugyanez igaz a lámpákra, de nem mutatja az elhasználódás jeleit az előcsarnok és a díszlépcsőház márványburkolata sem. Aki tehát ma látogatóként lép be a színházba, talán nem is érti, hogy miért van szükség újabb jelentős rekonstrukcióra.

Ennek okait a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Oberfrank Pál, illetve igazgatóhelyettese, Kellerné Egresi Zsuzsanna vázolta fel a beszélgetés résztvevőinek. Elmondták, hogy az elöregedett technikai berendezésekkel már jó ideje nehezen tartható a lépés a változó szakmai és nézői igényekkel, de átfogó felújításra szorul a gépészet, valamint az energetikai és a szennyvízrendszer is. Kedvező fordulatként a 2010-es évek közepén megindult, Hoppál Péter meghirdette színházfelújítási programba bekerült a Veszprémi Petőfi Színház. Amennyiben a külső körülmények ezt lehetővé teszik, 2025-ben megkezdődhetnek a munkálatok, amelyekkel az építők a színháziak reményei szerint másfél évad alatt végeznek. Közben azért zajlanak az események. Oberfrank Pál beszámolt arról, hogy telekkönyvileg immár a színházhoz tartozik a szomszédos, régen a Korona Vendéglőnek otthont adó U-alakú épület számottevő része. Mindez fontos, mert a rekonstrukció során elbontják a 2400 négyzetméteres, földbe süllyesztett műhelyépületet, visszaadva a területet a parknak. Az első fázis lezárásaként a színház tavaly használatba vehette az Óvári Ferenc utca színházzal átellenes oldalán található, 21. századi csúcsszínvonalon felújított, többek között próbatermeket, hangstúdiót, jegyirodát és közönségkapcsolati tereket magában foglaló épületkomplexumot. 

Elhangzott, hogy a Magyar Művészeti Akadémia Veszprémi Munkacsoportjának meghívására Veszprémbe látogat majd a megújult Petőfi Színházat tervező Potzner Ferenc Ybl-díjas építész, a Medgyaszay-életmű kutatója. Mi is ott leszünk, hogy meghallgassuk elképzeléseit, és amit megtudunk, természetesen megosztjuk kedves olvasóinkkal.