Eltékozolt órák és napok

Kezdődik azzal, hogy a Balaton-parton sétálva minden átmenet nélkül kiver a víz. Első reakciód: lazítasz a sáladon és a kabátodon. Aztán minden visszafordul, mert hirtelen aljasul rád tör a hidegrázás. Nem érted ezt a testi tili-tolit, és ezért elfog a pánik, amire amúgy is hajlamos vagy, ha az egészségedet fenyegeti veszély. Nem a haláltól félsz, csak az odavezető úttól, ahogy szegény Márai Sándor is mondta a Csendes-óceán partján.

Kellei György

Elkönyveled, hogy beteg leszel a forró és jéghideg hullámoktól; influenza vagy a covid új mutánsa támadott meg. De napokig semmi a szóra sem érdemes fejfájáson kívül. Megnyugszol, oké minden, az immunrendszered 77 évesen is klassz. Önmagad áltatásával semmire sem mész, pár nap múlva arra ébredsz, hogy tüzes lándzsák bökdösik a hátad. Negyedóra torna után mérséklődik az égető érzés. Még nem vetettek máglyára. Megint eltelik pár sunnyogó nap, majd a fájdalom villámként önti el a felsőtestedet. Infarktus, vese- vagy epegörcs, hasnyálmirigy-gyulladás? – találgatsz a párod elkeseredésére.

Ám ez még semmi: a pánik lángszóróval közelít, és te disznópörzsölésre asszociálsz. Először a fejedet veszi célba a láng, homlokod, füled, arcbőröd úgy ég, mintha egy ismeretlen erő az uralkodó égitest közelébe repítene. Tuti, hogy 39-40 fokos lázad lett, gondolod elkámpicsorodva; ráadásul a nyakad, a vállad és a talpad is pirul a hőségben. Pszichésen padlón vagy, de még nem számoltak rád. Nem fulladsz, nem kapkodsz levegőért, csak a párod megdöbbenésére, mint egy mérgezett egér, le-föl rohangálsz a lakásban. Az ólálkodó kaszást akarod fenéken billenteni, hogy takarodjon. Bekapsz egy nyugtatót, fokozatosan lecsillapodsz. Lázad még nincs. Másnap, harmadnap már óránként méregeted. Nevetséges alak vagy, nem tűröd a bordáid közé szúró fájdalmat. Szégyenszemre pipogyáskodsz a társad előtt, aki persze tudja, hogy hipochonder vagy. Ha nincs bajod, játszod a stramm, semmitől vissza nem riadó öregfiút. Elrejted a fóbiáidat.

Végül kikötsz a dokinál. Gábor meghallgat, megnyomkod. A kérdés változatlan: influenza vagy covid? Gyulladás- és fájdalomcsökkentő gyógyszert kapsz. Pár nap tétlenség. Folytatni kéne a regényedet, de képtelen vagy rá. A barátodtól kapott Parker tollal egymás után húzkodod át a szavakat és a mondatokat. Olvasni próbálsz, de az sem megy. Szorongva ülsz vagy fekszel. Kortyolgatod az eddig megvetett gyömbérteát. Ha nem bóbiskolsz, a Bartók rádiót hallgatod. Közben az órák és a napok úgy folynak el körülötted, akár egy folyó. Nem tehetsz róla, de most könnyelműen bánsz a drága, saját időddel.