Szinyei Merse Pál művészetével ismerkedtek a pápai refisek

Szinyei Merse Pál neve összeforrt fő művével, a Majálissal, amelyet bár az 1870-es évek elején festett, csak 1896-ban, a millenniumi kiállítás idején kapott méltó elismerést. Olyannyira meghatározó volt ez az alkotás életében, hogy Sepsey Zsófia a festőművész munkásságának bemutatását a Majális előtti és utáni korszakra bontotta. A művész 1845-ben született Szinyeújfalun.

 A festő nemesi családból származott, édesapja támogatta fia művészi ambícióit. 1873-ban készítette el a Majálist. Érdekesség, hogy bár a mű nagy elismeréseket váltott ki festőtársai körében, azonban a kritikusoknak már kevésbé nyerte el tetszését. Mintha előre tudta volna ezt Szinyei, ezért önmagát is felfestette a képre, szándékosan a hátsóját mutatva a negatív hangvételű kritikusoknak. 1900-tól külföldön is felfedezték a korábbi műveiben rejlő újításokat, mivel a párizsi és a Saint Louis-i világkiállításon ezüstérmet, Berlinben és Münchenben aranyérmet, Rómában pedig nagydíjat nyert. 1920-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan festett és több értékes művet hagyott maga után. 

– A magyar és a nemzetközi festészet történetében különleges helyet foglal el Szinyei Merse Pál – jelentette ki a múzeum osztályvezetője. – Hazai szinten egyedülálló az ő művészete, a modern magyar művészet, a nagybányai művésztelep belőle indul ki. Szinyei a 19. századi magyar képzőművészet formabontó, úttörő alakja, a magyar festészet első nagy koloristája, ami azt jelenti, hogy előszeretettel használta a színeket, ezt elősegítendő színtanulmányokat is folytatott – emelte ki Sepsey Zsófia. 

Az előadás során az alkotó életművének fontosabb alkotásain keresztül (Majális, Lilaruhás nő, Pacsirta, Léghajó) nyerhettek betekintést az érdeklődők Szinyei Merse Pál nemzetközi jelentőségű munkásságának részleteibe.