Lábjegyzetek egy ábrához

Ezek az ötletszerű kiruccanások általában jó érzéssel töltöttek el. Nemegyszer tapasztaltam, hogy amikor nem tervezünk előre semmit, kellemes meglepetések, és nem csalódások érnek. Spontán túráim célja a helyi könyvesbolt és egy kávéház. A megvásárolt kötettel beülök egy frissítő feketére, s lapozgatom új szerzeményemet. Idén tavasszal elvetődtem két olyan városba is, ahol ősszel megfordultam. Irány a könyvesbolt. Mindkét településen üresen tátongó kirakat és bedeszkázott ajtó fogadott. Megkövülten bámultam a kifüggesztett híradást a megszűnésről. Egy járókelő felvilágosított, hogy ez már a második bezárt könyvüzlet a városban. Lassan, de biztosan haladunk a műveletlenség, a szellemi elbutulás felé, gondoltam leverten. 

Ennek kiváltó okait nincs szándékomban ecsetelni, úgyis hiábavaló okoskodás lenne. Veszteségünk, hogy könyvek nélkül miről maradunk le, egyelőre megjósolhatatlan. Segítségemre szolgált az az ábra, mely egy ideje az egyik közösségi oldalon kering a könyvek nyújtotta élményekről. A tíz megjelölt tétellel alapjában véve nincsenek fenntartásaim, de azért apró „lábjegyzeteimet” közzéteszem. A könyv akkor olcsó szórakozás, ha könyvtárból kölcsönözzük, mert amúgy méregdrágák. Tagadhatatlanul fokozzák az empátiakészségünket, ám, hogy minden esetben csökkentenék a stresszt, és belső békét teremtenének, esetemben csak részben igaz. Mostanában két olyan regényt olvastam (Hillary Jordan: Sárfészek; Shelley Read: Akár a folyó), melyek napokon át feszült lelkiállapotban tartottak az emberi gonoszság és az irigyelt emberi állhatatosság miatt. Vajon vállaltam volna-e mindazt a megpróbáltatást, melyet a hölgyek karakánul átéltek? Az angol remekíró, Jeffrey Archer Fej vagy írás című regénye aktualitásával meg rémálmokkal támadt rám. Hogy ezek aztán mennyire hatnak az előnyök között felsorolt mentális stimulációra? Nem tudok felelni rá. Elmerülten böngésztem az ábrát, s már csak a javul... kezdetű ajánlatokkal találkoztam. Örvendeznék, ha széles körben konstatálnám szókincsünk bővülését, analitikus gondolkodásunk és íráskészségünk megnyilvánulását. Kétségbevonhatatlan az is, hogy a könyvek trenírozzák koncentrálóképességünket és memóriánkat. Mivelhogy gyakran elvesztjük a fonalat a történetben, és vissza kell lapoznunk. Egy azonban tuti: azok a kötetek, melyeket a sors kijelölt nekünk, ránk találnak.