A veszprémiek nagyon szeretik a verseket

Kilián László, a Művészetek Háza Veszprém igazgatóhelyettese, miközben átadta a könyvet a versmondónak, elárulta, reméli, hogy hagyománnyá válik a veszprémi versmondás délben a Kossuth utcán, amit tavaly rendeztek meg először.

– Korábban voltak más akciók is. Kilenc éve volt egy olyan, hogy beöltöztem a Művészetek Háza nevében szendvicsembernek azzal, hogy posztolj verset az utcára. Akkor lehetett húzni verseket, amiből ki lehetett választani, hogy melyik tetszik, és azt kiragasztották a hátamra vagy a mellkasomra – magyarázta az egy személyben író, irodalmár, újságíró, kulturális menedzser. – De volt, amikor a slamesekkel voltunk. Ők is verseltek, és a költészet napjára konkrét, interaktív módon emlékeztünk. 

Emlékeztet: tavaly a Vár Áruház bejáratánál ebédidőben települtek ki, ahol ugyanez volt a feladat, ami most. Azaz, ha valaki egy verssort mond vagy egy versszakot, esetleg egy magyar költőtől lírai művet, strófát, akkor egy jutalomkönyvet vagy egy jutalom-folyóiratot kap, hogy ezzel is erősítsék azt, hogy megszólaljon, másrészt egy könyvet is tudnak, tudtak adni. 

– Hogy versszerető emberek-e a veszprémiek? Feltétlenül. Már itt állnak sorba, úgyhogy én most rögtön be is fejezem az interjút – intett búcsút, és Oroszvári Jánosnéhoz fordult, aki József Attila Altatóját szavalta el. Majd következett fotós kollégánk, Nagy Lajos, aki Arany János A walesi bárdok című örökbecsűjéből idézett, amit Stenszky Cecília helyi mesemondó folytatott. Nagyszerű percek voltak!