Kiállítás Papp János olaj-, pasztell- és akvarellképeiből

Papp János Inotán született 1950-ben, s már fiatalon megfogta az alkotás varázsa. – Kedves gyermekkori története az első igazi találkozása a festészettel, amikor a legendás várpalotai festőművészt, a rokont, Nagy Gyulát leste meg alkotás közben, aki éppen inotai házukat vitte vászonra. A festőművész a be nem fejezett képet otthagyta náluk, hogy majd folytatja. Közben éjjel leesett a hó. Másnap a művész a kis János gyermeki csodálata közepette a félkész festmény minden részletére szépen ráfestette a hópaplant. Talán ez volt az a pillanat, amely úgy beivódott Papp János lelkületébe, hogy nem sokkal később őt is a festészet ösvényeire irányította – kezdte köszöntőjét a könyvtár kamaragalériájában összegyűlt közönség előtt Pócsik József. A Bartos-iskola nyugalmazott igazgatója elmondta, Papp János az 1960-as évek közepén Várpalotán a Jó Szerencsét Művelődési Házban működő festőkörben alapozta meg művészetbeli tudását. A szakkört Újhelyi Gábor művésztanár vezette, ő az a példakép, az a mester, aki elindította a pályán, átplántálta belé a legalapvetőbb technikai és művészettörténeti tudáselemeket. – Már a szakkörön belül kitűnt Papp János tehetsége, hiszen a kezdetektől megjelent műveivel megyei és országos kiállításokon, ahol rendszerint elismerésben részesült. Az 1970-es években külföldön vállalt munkát, így közel három évtizedig alig jutott ideje a festészetre, az alkotásra. Az a néhány kép, amit ekkor festett, mind ott maradt a Közel-Keleten. 2002-ben kezdett újra rendszeresen festeni, vette kezébe ismét az állványt, az ecseteket, és folytatta a művészi munkát. Két évtizede tagja az Országos Képző- és Iparművészek Társaságának és a Palotai Alkotók Körének. Húsz éve rendszeresen szerepel megyei és országos kiállításokon, alkotótáborokban és festőversenyeken, komoly elismeréseket kiérdemelve. – Papp János festményein nem fényképszerűen jeleníti meg a látványt, hanem átkomponálja azt, egyéni látás- módján átszűrve tárja az érdeklődők elé. Realista látásmódját átszövi a pillanatok varázsának impressziója. Festészetében három technika jelenik meg: az olaj, a pasztell és akvarell, mindhármat értőn műveli, mégis leginkább a pasztell az igazi alkotóeszköze. Realista ábrázolásmódjára az őszinte egyszerűség, a valóságközeli megjelenítés jellemző – mondta el Pócsik József. A megnyitón népdalokat énekelt Forgács Zsuzsanna, Láng-Miticzky Tamás és Takács Gergő pedig egy-egy dalcsokrot játszott el népi hangszereken.