Nemcsak a pályán varázsol, hanem a festővásznon is

A 27 éves játékos, amikor nem edzésen vagy meccsen van, akkor rajzol és fest, az utóbbi időben azonban inkább a digitális grafikák megalkotásával szellőzteti ki a fejét. Szót ejtett a hobbija mellett a magyar nyelvről, illetve az elmúlt egy évéről. 

– Nagyon különleges esztendőn vagyok túl. Ez volt az első szezonom, amelyet nem Fehéroroszországban töltöttem. Alkalmazkodnom kellett egy akkor még ismeretlen országhoz, az életritmushoz és a világ egyik legnehezebb nyelvéhez. A szurkolók elősegítették mihamarabbi beilleszkedésemet, és bármi is állt az eredményjelzőn, ők ott voltak, és elszántan, mindent beleadva támogattak minket. Úgy érzem, hamar befogadtak, és külön öröm volt azt tapasztalni, hogy mennyi segítőkész ember van itt. Rengetegen írnak meccsek után, és ezt a sok szeretetet, amit kapok, igyekszem a pályán mutatott teljesítményemmel meghálálni. Az az energia és atmoszféra, ami a Veszprém Arénában tombol, amikor az egész létesítmény piros színben pompázik, az valami csodás érzés. Az, hogy én ennek a csapatnak a tagja lehetek, pedig valóra vált álom – árulta el lapunknak a kézilabdázó. 

Mint kiderült, Vajlupau hamar felvette a ritmust, és elkezdett megismerkedni a magyar nyelvvel. 

– Ősszel kezdtem el magyarul tanulni, a szurkolók nagyon örülnek neki, amikor meccs után pár szót váltunk. Meglepve és fülig érő mosollyal fogadják, amikor megkérdezem, hogy vannak. A magyar nyelvet semelyik másikhoz sem lehet hasonlítani, jogosan mondják azt rá, hogy a világ egyik legnehezebb nyelve. Az utóbbi időszakban a tanulás kicsit háttérbe szorult a rengeteg utazás, edzés és mérkőzés miatt, de újra belevetem magam, mert szükségem van rá – mondta. 

– Magyarország csodás hely rengeteg szép tájjal és nagyon finom ételekkel, a gulyásleves Erős Pistával még mindig a kedvencem, annál nincs jobb. Kirándulni is gyakran eljárunk a feleségemmel, legutóbb Szombathelyen és Bükfürdőn jártunk – osztotta meg lapunkkal hétköznapjait a kiváló fiatal sportoló. 

A kézilabda NB I-ben 124 gólig jutott a fehérorosz szélső, ezzel pedig holtversenyben házi gólkirály lett Bjarki Már Elissonnal. Vajlupau számára fontos, hogy fejben mindig friss legyen, és hasznosan töltse kevés szabadidejét. 

– A rajzolással, festéssel talán öt éve kezdtem el foglalkozni. Édesanyámnak és édesapámnak van hozzá affinitása, de én gyermekként nem éreztem késztetést arra, hogy ezzel foglalkozzak. Aztán egyszer csak kipróbáltam, hátha megtetszik, bevált, és magával is ragadott. Kezdetben azt vittem vászonra, ami felkeltette a figyelmem. Rengeteg technikát próbáltam, dolgoztam akrilfestékkel és olajfestékkel is. Az évek során azonban sok mindenben változtattam, és áttértem többnyire a digitális grafikákra, ahol arcokat és embereket szerkesztek, minél érdekesebb módon. A célom, hogy a tekintetet megragadja a munkám, és elgondolkozzanak rajta. Felénk (Fehéroroszországban) van egy mondás, amely úgy szól, hogy ahány ember, annyi vélemény; ezt szem előtt tartva alkotom a grafikákat. Az, hogy mennyi időm van rá, változó. Van, amikor egy héten öt képet készítek el, de van olyan is, amikor egy hónapig nem tudok alkotni – avat be az alkotási folyamatba. 

– Fontosnak tartom, hogy az ember ki tudjon egy kicsit kapcsolni; valaki zenét hallgat, valaki énekel, valaki dobol, én rajzolok. Profi kézilabdázók körében ez viszonylag ritka hobbinak számít, azonban nem vagyok ezzel egyedül. A francia kézilabda-válogatottal 2020-ban olimpiai aranyérmet nyerő Luc Abalo is szívesen ragad ecsetet szabadidejében – tette hozzá. 

Mikita Vajlupau első veszprémi szezonjában egy magyar bajnoki címet és egy Magyar Kupa-győzelmet szerzett csapatával. Minden sorozatot figyelembe véve pedig 178 gólt dobott. Elmondása szerint Veszprémben továbbra is a legnagyobb álmukért fognak dolgozni, azért, hogy a csapat végre elhódítsa a Bajnokok Ligája régóta várt trófeáját.