A volt veszprémi és szegedi kapust kérdeztük a szombati derbiről

Viszonylag rövid időt töltött el Veszprémben, a szurkolók mégis nagy szeretettel emlékeznek vissza rá. Még úgy is, hogy Franciaország, Németország és Románia mellett a legnagyobb honi riválisnál, a Szegednél is szerepelt. A közel százszoros válogatott, KEK- és EHF-kupa győztes Tatai Pétert az OTP Bank-Pick Szeged – Telekom Veszprém rangadó (szombat, 17.00) előtt kérdeztük.

- Önnek nem kell bemutatni a Veszprém-Szeged kézilabdaderbiket.

- Hát nem, volt néhányban részem, sikerben és vereségben, örömben is, bánatban is. A világ egyik legnagyobb kézilabda rangadójáról van szó, egy olyan meccsről, amely minden helyzetben megmozgatja a játékosokat és a nézőket. Büszkén mondhatom, hogy talán mindkét helyen szerettek az emberek, ma is tartom a kapcsolatot szurkolókkal. Amit láttam és megtanultam az, hogy Veszprémben és Szegeden egyaránt másként tekintenek erre a találkozóra, mint a többire.

- Szombaton a Pick Arénában csapnak össze a felek az NB I-ben. Mit gondol az esélyekről?

- A Veszprém a favorit, ilyen játékosállománnyal ez nem is lehet kérdés. Ugyanakkor a meccs Szegeden van és ugyan a Tisza-partiak formája hullámzó, természetesen nem lehet leírni őket. A Telekom sem fogja. A résztvevők tudják, egy ilyen derbiben minden benne van. Én azt mondom, járjanak jól a szurkolók, legyen egy jó meccs a szombati! Ha tippelnem kell, akkor veszprémi sikerre teszek.

- Szó esett a Telekom Veszprém keretéről, amelyben többek között négy francia olimpiai bajnok kézilabdázik. Ön szerint ez a valaha volt legerősebb Veszprém?

- Én azt mondom, hogy többször akadt már remek csapat Veszprémben. Az 1990-es években Éles József, Csoknyai István, Pásztor István, Zsigmond György fémjelezte alakulat, kiegészülve a külföldiekkel nagy sikereket ért el, vagy ott van a 2002-ben Bajnokok Ligája döntőt játszó Fotex. Az is biztos, hogy az elmúlt 10 évben nem volt ilyen mély és bombaerős kerete a klubnak, mint most, kiváló játékosok alkotják a mai gárdát. A kézilabda rengeteget változott az elmúlt évek alatt, így az összehasonlítás nem igazán állja meg a helyét. Adjuk meg a tiszteletet a régieknek, ugyanakkor ne mérjük össze Éles Józsefet egy mai sztárral, akkor sem, ha Józsi azt is mondja, hogy ha két Cataflamot bevesz, még most is lejátszaná azt, amit a maiak. Ebben egyébként van igazság, de azért a Veszprémbe már nem férne be (nevet).

- Ön játszott Franciaországban, maga szerint az anyagi dolgok mellett mi motiválja ezeket a szinte már minden trófeát begyűjtő francia nagyágyúkat Veszprémben?

- Az anyagi oldal is fontos nyilván, de a franciáknak biztosan számít az, hogy jó háttérrel, biztonságos, remek körülmények között játszhatnak és magasak a célok. Szükségük van az ilyen nagy célokra, ők így működnek. Egyébként jó dolog, hogy itthon láthatunk ilyen külföldi kiválóságokat játszani. A fájó pont az, hogy kevés hazai kézilabdázó van mellettük, hasonló a tendencia a nőknél is. El kell azon gondolkodni, hogy ezen hogyan lehetne változtatni. Az biztos, hogy a gyerekeknél kell kezdeni a munkát, a sportágak közötti konkurencia miatt is egyre kevesebb fiatal áramlik a kézilabdába, így kisebb a merítés. Jó lenne visszacsábítani a gyerekeket. Ebből a szempontból is nagyszerű, hogy szupersztárokat láthatnak itthon testközelből, de ez csak az egyik fele a dolognak, a másik az lenne, hogy lássanak hazai szupersztárokat is. Én ezért imádom a Bundesligát, ahol a remek külföldi és hazai játékosok kiegészítik egymást a csapatoknál. Nyilván nem utolsó szempont, hogy a válogatottaink is tudnának ebből profitálni.

- A Veszprémről beszéltünk, a mai Szegedről még nem. Ugye a Tisza-partiak átmeneti évet hirdettek, jövő nyáron új szakvezetés érkezik.

- Az ember azt mondja, hogy pályafutása során már mindent látott, de aztán kiderül, hogy mégsem. Érdekes helyzetben vannak most a szegediek, a hátteret nem ismerem, de annak örülök, hogy Kárpáti Krisztián személyében egy magyar edző kapott lehetőséget. Talán nincs akkor nyomás rajta, nekem úgy tűnik, hogy inkább a jövő évi csapaton van a hangsúly. A sportoló a pályán persze nem ezt nézi, hanem azt, hogy miként tud nyerni.

- Ön is a pályán van még, 40. életévébe lépve a Ajkára igazolt, emellett Székesfehérváron edzősködik és újabban a női válogatottnál is segíti a kapusok munkáját.

- Nagy megtiszteltetés, hogy válogatott felkérést kaptam, erre nem lehetett nemet mondani. Az ajkaiak is elfogadták ezt, ami hihetetlenül korrekt volt, abban maradtunk, hogy amikor tudok, jövök. Egyébként jól érzem maga Ajkán, sajnos vannak sérültjeink, viszont nagyon lelkesek és harcosak vagyunk. Élvezem a játékot, de majdnem száz százalék, hogy a szezon végén abbahagyom. Imádom a kézilabdát, viszont testileg elfáradtam, érzem, a játék az, amit el kell engedjek.

Tatai Pétert arról is kérdeztük, hogy kit, kiket tart a legjobbaknak a mai kapusok közül. - A magyarok közül kiemelném Mikler Rolandot, különösen abból a szempontból, ahogyan ő felépítette pályafutását és amennyi munkát beletett abba, hogy sikeres legyen. Ő egy remek példa lehet a fiatalok előtt. A külföldiek közül mondhatnám a dán Niklas Landin nevét, sokan akarnak rá hasonlítani, ami jogos, azonban szerintem most sok kapus van azonos szinten a csúcson. A tanítványaimnak szoktam mondani, hogy nézzenek meg minél több meccset, hiszen rengeteget lehet tanulni a látottakból és utána ezeket gyakorolni. Ha tudnak, járjanak ki a csarnokokba, hiszen annak különleges hangulata van. Egyébként a hazai mérkőzéseknél, tisztelet a kivételnek, ezt hiányolom, komolyabb körítést is lehetne csinálni a kézilabdának.

Női fronton jól állunk magyar kapusokban, igaz, most sérülések hátráltatnak minket, de a válogatott hálóőrök – Bíró Blanka, Szikora Melinda, Janurik Kinga, Szemerey Zsófi - mind remek teljesítményre képesek, érdemes tőlük tanulni.