Fel kellene egyenesedni

Sajnos fél lábbal már a másodosztályban érezheti magát a – két diadallal és tizenhét vereséggel az NB I tabellájának utolsó, tizennegyedik helyén álló – bakonyi kézilabdaklub, igaz, az előző fordulóban közel álltak a pontszerzéshez. A Carbonex-Komló otthonában 29-28-ra kaptak ki, de remekül küzdöttek, nem is kellett elnézést kérniük a szurkolóiktól. Végre nem egy lelkileg összetört társaság benyomását keltették, egymásba kapaszkodva még az 56. percben is vezettek. Tisztességgel helyt álltak és egy pontra rászolgáltak volna. Ezzel együtt az elitliga mezőnyétől alighanem el kell köszönniük, mert a hátralévő hét játéknapon legalább négyszer kellene nyerniük a bennmaradáshoz. Látva, hogy az eddigi tizenkilenc körben ez csupán kétszer sikerült, vajmi kevés a sansz arra, hogy bravúrokkal szolgáljanak.

A kilátástalan helyzetbe került gárda hétvégén a tizenhat ponttal a kilencedik helyen álló gyöngyösieket fogadja a Március 15. utcai teremben, vagyis az esélytelenek nyugalmával várhatják az újabb fellépésüket. Ősszel 34-30-ra győzött a rivális, akkor a mieink hullámzó teljesítményt nyújtottak, de azért komoly ellenállásra késztették a másik oldalt. Csak éppen az árnyékukat nem tudták átlépni. Most talán egyszerűbb a helyzet, mert hovatovább teher nélkül játszhatnak. Kérdés, hogy mentálisan milyen állapotban vannak – és lesznek a pályán –, képesek-e felegyenesedni, ki tudnak-e jönni abból a Marianna-árok mélységű gödörből, amibe kerültek. Fontos, hogy legyen tartásuk, ne adják fel idejekorán a csatát, egyénileg és csapatszinten – a taktikát fegyelmezetten betartva – végrehajtsák a rájuk bízott feladatokat, s ha nem is tudják végérvényesen megtörni az ellenfél lendületét, minél több téren keljenek velük versenyre. Ha a szebbik arcukat mutatva nagy csatára késztetik a vendégeket, és az utolsó leheletükig harcolnak, már jár nekik az elismerés.